A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj
un send näi, tsu di mädlü in stub». Den ho ba na mädlü zö ksriwn und sünändsprüg» und hámdn kfiürxt fo di goaist. Ün da hunds püb» nonm hámts auf» pukl noma und homts hämo, fuxgnom» tsu grafts und homts nidürtä. Abr svetsü habüts it darf» damit, den homts ine niks tä. * A fonóuba vót. Legéinyek is ott vontak. Akor ezek a fiuk mindig kimentek, és ott volt a templomnál egy kereszt. Ott vontak a goajstok. Válajon. A fiuk kimentek, és hátukra vetek a goajstot. Usztán bementek a lyányokhoz A lyányok féiltek, szt orditotak. A legéinyek viszaviték iket. Nem beszéiltek velük. Nem tudtak a goajstok beszélni. A fiuk viszaviték iket; nem volt sémi baj. ** 5.2. Un den zentsi mädlü hui gaga fo dü kunkl. Un den zend goaist uf on towrkhokwt. Da zent zi da mädlü naufghoküt uf khunklstierla. Den hánts médl» félég it fus sloaift und fotráit: - Kunkl! Den hámts di mädlü zö Sloaifü und svitsw bis ti dá hui sind gsái Un do hui beim kuxitiwr, det sen goaist rab fo kunklstirla ü dán hámts médlü náikhenw. * Sokszor mikor a lányok kimentek, a palánkon ültek a goajstok. A lyányoknak fejültek a kunkl-stirlejükre. Olyan nehéiz vout etől a guzsaly, hogy beleizat a lány. Mikor hazaéirt, akor könyü let. ** 5.3. 1st юп baur ksái. Un da hát an kniext khät. Un do ist dar kniext kstorbr;, un do ven r ist kstörb» ksäi_, эг älwvej tsrukhumü \ dar, näxt di dria mäx». Den hát эпе älüvei gsap»t und älavai tä bei dar häb. Un dö hát r sa a zö krumpwta §UÜ khet, ä sant sa zen főleg räbgfalw fö füas. Un dá hátr baur ksäi: — Tuür i d» ärmü nüi sua hier. Un do vidr äbü ist ar khurnü dr goajst, un dö hát r di nui kslgast da un do zö tsronig vár, äzw hát r zö krumplwt und hát äl»s »nandslä. Und er hat gnoum und zö lang tsrukhum», bis r di zalbenda sua vidar hát fofrisw. * A goajst dolgozót. Vout egy szolga, az is meghalt, de viszajöt mint goajst. Mit den éjszaka mindent csinált, a gazdának. Loa, teliéin evet. Sokáig törtéint ez. Adig mindig kelett volna viszajöni, míg el nem kopik a cipőü. A gazda megsajnálta. Odatete a jou cipöüt. A goajst megharagudot, és úgy rumplázot, hogy no. ** 190
