A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Dezső: Rovásírásos emlékek a Kárpát-medencében

(Béz s ). A Béz név a Csanádok egyik főágára vonatkozik, akikhez az edények egy részének készítését, valamint e rovásfeliratot is fűzöm.

17 A b és s rovásjele a magyar rovásemlékek között azonos formában ismert, a z jele ott nem fordul elő, de három oldalbevágása csak a z rovásjelére vonatkozhat.

18 4. A nikolsburgi rovás-ábécé székely-török vonatkozásai A székely-magyar rovásírás legkorábbi emlékei először a XV. században jelentek meg (a karácsonfalvi templomi kőrovás, a székelyderzsi templomi téglarovás, a nikolsburgi ábécé, Marsigli kalendáriummásolata, a bögözi templomi freskófelirat, stb.). A Székelyföld korábbi rovásemlékeiről mit sem tudunk, a X-XTV. századi rovásfelirataik nein maradtak fenn. Ezeknek a századoknak rovásjeleit csak kerülő úton, más rovásírás emlékek segítségével rekonstruálhatjuk. Szerencsére a nikolsburgi ábécében is maradtak meg olyan rovásjelek, amelyeket főként a ligatúrák őriztek meg számunkra és így belőlük nemcsak a székely-magyar ábécét

19 állapíthatjuk meg, hanem a székely-török korszak (X —XIV. század) mély magánhangzókra épített rovásjeleit is részben kihámozhatjuk és rekonstruálhatjuk. A nikolsburgi ábécé legfontosabb rovásemlékünk, mert nemcsak a rovástechnika módját őrizte meg, hanem átmentett a korábbi évszázadokból olyan rovásjeleket is, amelyek a XV. századtól kezdve eredeti alakúkban és rendeltetésükben már nem szerepeltek és csupán értelem vesztetten, a ligatúrák között maradtak fenn. A nikolsburgi székely-magyar rovás-ábécében szerepel az amen szó, amelyet jobbról balra való sorvezetéssel róttak. A jobbról balra való írás a török rovásírások jellegzetessége, amelyet a nagyszentmiklósi aranykincs feliratainál is használtak, a székely-magyar rovásírásban pedig továbbra is megőrizték. Hans Jensen, Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Berlin, 1958/2. с munkájában „Die altungarische Schrift" kapcsán а 400 — 404. lapon megjegyzi: „Die Türken die Buchstaben anders benannten als die Semiten, nämlich al für l, am für m usw." Ha ezt az alapelvet nemcsak a nagyszentmiklósi és a battonyai török nyelvű rovásemlékekre alkalmazzuk, hanem a székely rovásírás emlékeire is, érdekes eredményekre jutunk. Az orkhon vidéki török ábécé hangértékeit figyelembe véve, a nikolsburgi ábécé veláris jeleit részben rekonstruálni tudjuk (28. kép). Az a rovásjel eredeti alakja a nagyszentmiklósi és számos magyar rovásemlékben megmaradt. A székely-törökben is megvolt, de ezt a magyar a rovás jele szorította ki. Nyoma a nikolsburgi ábécében is látható, к rovásjellé fejlődött. Az ab jele, az amb ligatúrában Telegdinél és a konstantinápolyi rovásfeliratban maradt meg. 17 Uo., XIX. t. 3 (VII. t. 1b). 18 A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, XI. 1968 (1969), 115. kép. 19 Németh Gyula, A magyar rovásírás: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve, II. 2. Bpest, 1934, 3 — 4. 1., I., VI. melléklet., — Jakubovich Emil, A székely rovásírás legrégibb ábécéi: Magyar Nyelv, XXXI (1935), 1-17, 1-11. t. - Gsallány D., A székelymagyar rovásírás emlékei: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve, III. 1960 (1963), 54. 1., 51 — 57

; kép, 1 — II. melléklet. — Gsallány D., A székely-magyar rovásírás történetéhez: Arch. Ért. 1966, 36-46. 138