A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Balogh István–N. Dikán Nóra: Iratok Szabolcs megye gazdasági helyzetéhez 1945 elején

ger Ernőnek a tulajdonában volt még 164 kh 987 •), 6%-t pedig két ÖO kh-oft felüli birtok tette ki. A község tulajdonában levő területeken kívül (községi legelő, utak, utcák stb.) az összföldterület 39%, azaz 837 kh 1527 • volt a lakosság tulajdonában. A több mint másfélezer lélekszámú község kérelmét maga a főszolgabíró is pártolólag terjesztette fel, megemlítve az egészségtelen birtokmegoszlást. A főispán 1945. január 17-én nevezte ki az említett birtok gondnokául Weinberger Gusztáv nyírmadai lakost. Az 1945. február 23-i jelentésében beszámolt a gazdaságban végzett eddigi munkájáról. Az alispán Weinberger tájékoztatása alapján adta ki az itt közölt utasítását, mely szerint csak a bevetett területek, és gyümölcsösök, valamint a gazdaság munkásainak fenntartott földeken kívüli területet engedélyezi kishaszonbérletbe kiadni. 15. számú irat. Az iparügyi miniszter 50.029/1945. Ip. M. számú rendeletével (Magyar Közlöny, 1945. január 27. 2. szám.) a kézművesipar helyzetéről kívánt tájékoztatást kapni. Az ipartestületeknek adatokat kellett szolgáltatni arról, hogy a kisiparosok folytatják a munkájukat, ha nem mi ennek az akadálya, s mi lenne a segítségnyújtás módja. A nyírbaktai járásból március, elején készített jelentések a rohodi, petneházi körjegyzőségek területéről és Újfehértóról azonos problémákat tolmácsoltak. 18. számú irat. A kisvárdai nemzeti bizottság megalakulásától (1945. január 10.) egészen március végéig, mint a község, de bizonyos vonatkozásban mint a járás legfőbb közigazgatási hatósága működött. A határozatait a közigazgatási apparátuson keresztül hajtatta végre. A járás főszolgabírója beszámolt a községi nemzeti bizottságnak az egyes határozatok végrehajtásáról. Ezek a termelés megindítása, a béremelések, termelési bizottság újjászervezésén kívül az államapparátus személyi kérdéseit is érintették. (Ld.: Németh Péterné: A népi bizottságok szerepe az állami életünk demokratizálásában. Kézirat.) A kisvárdai nemzeti bizottság visszaszorításának folyamata már e hónap végén megkezdődött. 1945. március végén közvetítette az elöljáróság a főispán utasítását, mely szerint a „nemzeti bizottság nem hatósági hanem politikai szerv. Semmiféle határozatot nem hozhat, csupán véleményező és indítványozó joga van." Természetesen a kisvárdai nemzeti bizottság nem nyugodott bele eddigi jogainak megnyirbálásába, s a belügyminisztériumhoz fordult felvilágosításért a hatásköri kérdések tisztázásának ügyében. Ez a jegyzőkönyv még az év első negyedében kifejtett munkájukra, tevékenységi körükre vet fényt. A határozatok végrehajtása néhány héttel korábbiakkal szemben már kétséges. Feltehetően a községi elöljárósághoz kerültek, mint javaslatok. A PDP kizárását legtöbb helyen azért határozták el, mivel oly kis taglétszámmal rendelkező párt volt, hogy nem tartották igazságosnak a többi párttal egyenlő súllyal szerepeltetni a bizottságokban. Azonban a kisvárdai PDP — a későbbi jegyzőkönyvek tanúsága szerint — továbbra is résztvett a nemzeti bizottság munkájában. 19. számú irat. A német, fasiszta csapatok visszavonulásuk alkalmával Nyíregyháza több ipari üzemét, termény raktárát (Ld.: 13. sz. irat) és a közművek nagyrészét aláaknázták és felrobbantották. (Vö.: Németh Péterné: A német fasiszta csapatok pusztításai Nyíregyházán és környékén, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1970. 1. szám. 15 — •j* 131