A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Balogh István–N. Dikán Nóra: Iratok Szabolcs megye gazdasági helyzetéhez 1945 elején
A járás területén több olyan uradalom van, melyeknek tulajdonosa, ill. bérlője távol lévén, a gazdaságot egy-egy gazdatiszt, vagy azóta megbízott gondnok kezeli. E gazdaságvezetők minden anyagi eszköz nélkül, tanácstalanul néznek a tavaszi munkálatok elébe, annál is inkább, mivel a birtokok ma már sem igavonó jószággal, sem vetőmaggal ellátva nincsenek. Ezen birtokok területe a nyírbaktai járásban mintegy 15.000 kt. holdat tesz ki. Ugyanilyen helyzetben vannak a zsidó tulajdonosoktól annak idején elvett birtokok, melyeket az O.F.I. kezelt és most, - bár tulajdonosuk hazatért —, minden felszerelés nélkül állanak, valamint az elmenekült, de időközben visszatért tulajdonosok ingatlanai. Ezen földek területe is mintegy 8.000—10.000 kat. holdra tehető a járás területén. Mindezen, körülbelül 25.000 kat. holdat kitevő teljesen kifosztott birtokok csupán kishaszonbérletek és feles művelés útján lehetnének bevethetők, mely megoldás annál is inkább célszerűnek látszik, mivel így átmenetileg, egy gazdasági évre lehetne a földek sorsáról gondoskodni. Viszont ez a megoldás csak akkor vezethet célra, ha lehetőleg még e hónap folyamán végleges döntés történik, hogy a földek március hó elején szétoszthatók és a kishaszonbérlő illetve munkások birtokba helyezhetők legyenek s a mezei munkát azonnal megkezdhessék. Л gazdaságok cselédsége, dohánykertészei és szegődményes munkásai igavonó jószággal rendszerint nem rendelkeztek s így ezeknek a földeknek megmunkálása is túlnyomó részben azokat a kisgazdákat és törpebirtokosokat fogja terhelni, kiknek jószágállománya eddig is erősen megcsappant részben a lóállomány teljes lecsökkenése, részben pedig a járványos száj- és körömfájás és az állandó forspontszolgáltatás következtében teljesen leromlott marhaállománynak igavonásra kevésbé alkalmas volta következtében. A jelenleg végrehajtás alatt álló Novikov féle tervezet szerint még további csökkenés is várható, ennek lebonyolítása után lesznek községek, melyekben a kisgazdák még saját földjeiket is csak úgy fogják tudni megművelni, ha két 1—1 tehénnel bíró család összefog. Sok olyan család, mely kézi munkaerő szempontjából 20 — 25 hold földet is vállalhatna, igaerő hiányában nem fog tudni vállalni. Ugyancsak nagy nehézségekkel fog járni ezen birtokoknak, vetőmaggal való ellátása, amennyiben a járás területén a tavaszi vetőmagféleségek, — burgonya, tengeri és napraforgó kivételével —, hiányoznak. A zab, árpa, valamint tavaszi takarmánynemúek vetése a járási viszonyok ismeretében majdnem lehetetlennek látszik. Ez annál nagyobb baj, mivel az őszi kalászosok és takarmányvetések területe lényegesen kisebb a szokásosnál. Mindezeket figyelembevéve lehetséges, hogy egyik-másik község elhagyott ingatlanainak kezelése csak más, szomszédos községben lakó munkások bevonásával lesz megoldható, ha ott több igaerő és vetőmagkészlet és kevesebb szétosztásra kerülő föld áll rendelkezésre. Részben ezért, részben azon körülmény következtében, hogy az itteni földek homokos összetétele folytán egy-egy birtok a legkülönbözőbb osztályú és termőképességű földekből áll, a szétosztás igen nehéz és hosszadalmas, körültekintő munkát igényel. Ez a munka — még ha megfelelő számú szakember áll is rendelkezésre —, heteket vehet igénybe, amiért is rendkívül sürgős lenne egy olyan elvi jelentőségű kormányrendelet, amelynek alapján legalább az előkészítő munkálatok megkezdhetők lennének. A gazdaságok cselédségének földdel való ellátására megfelelő számú traktor a járás területén rendelkezésre áll, ha üzemanyaghoz lehetne jutni, a traktorok okszerű szétosztásával a gazdasági cselédek számára szükséges földterület megszántása lehetséges. Ugyanezen cselédek vetőmagszükséglete fedezhető lenne legalább részben, — ha a járás területén levő Futura raktárakban és az elhagyottnak tekintett gazdaságok magtáraiban levő készletek az orosz katonai parancsnokságok által történt lefoglalás alól felszabadíttatnának. 108
