A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csiszár Árpád: Szemmelverés és igézés

találunk: Nemvaló, Nemvagy, Haláldi, Csúnya, Szennyes. Ezeknek a neveknek az a céljuk, hogy a rontó erők előtt letagadják azt, hogy a gyermeknek örvendenek, nem életrevaló, úgyis a halálé."

41 Az elöl felsorolt adatokon kívül is általános, hogy a kis gyermeket látogatónak megmondják: Azt ne mondd, hogy szép, inkább azt mondd, hogy csúnya, meg ne jajjgasd. Külön kell megemlékeznünk magáról a j a j j szóról. A jajj szó a temetésnek állandó eleme. „Jajj, itt hagytál"

42 „Jajj, jajj, hogy szép orcád többet nem láthatom".

43 A jajjszó a temetési emlékeket, talán egyenesen a halált okozó szellemeket idézi. A halál és a jajjszó együtt jár. Az i g ó z é s szó az adatközlőknél egyetlen egyszer sem fordult elo. Rákérdezve alig értették meg az adatközlők.

44 A tünetek általában megegyeznek a szemmelverés tüneteivel. A néphitnek egy erősen halványuló vonaláról van itt szó. Már Lehoczky azt jegyzi meg, hogy „szó nyomozólag eredetileg szavak által elbűvölést jelentett, mely elbűvölós azáltal keletkezett, miként szokott történni a véletlen zaj, vagy nem várt hang általi meglepetés, megrázkódtatás, mely érzékenyen hat az idegekre. Később eggyé olvadt a szemveréssel és most (1881-ben) azzal egyértelműnek tarttatik."

45 Nagyon nehéz volna kideríteni, hogy más ethnikum betörő új fogalmai és ritusa halványították-e el, vagy az igézés hitének betörő új rendje nem volt-e elég erős arra, hogy határozottabb formában és kifejezésekben maradjon fenn. Az igézésre a gyógyításoknál, elhárításoknál visszatérünk, mivel mind az igézésnek, mind a szemmelverésnek vannak ebbe a fogalomkörbe tartozó gyógyításai. A szemmelverés Ha a betegség tünetei jelentkeznek, sorba kell venni, ki járt a házban a tünetek jelentkezése előtt. Vannak esetek, amelyek bizonyos emberekkel való találkozásnál megismétlődnek. Ilyenkor kár is volna tovább találgatni.

46 A kisebb közösségben jól ismerik egymást az emberek. Van, akikről a közvélemény tudja, hogy a szemük ártalmas. Ezek saját maguk is tudják, hogy szemük árt. Az ártalmas szem természeti adottság. Megállapítják a családtagok, vagy az ismerős asszonyok, hogy nem ezeknek volt-e alkalma találkozni a gyermekkel. Ha a közismerten ártó szeműek közt nem kereshetik, akinek a szeme ártott, végig gondolják, hogy valaki nem nézte-e nagyon, erősen a kis gyermeket. Visszaemlékeznek arra, hogy a látogatók közt nem volt e valakinek nagyon szúrós, fekete szeme, vagy összenőtt szemöldöke. Ha volt, az ártót közöttük kell keresni. Emellett feltétlenül figyelembe veszik azokat, akik etnikailag különböznek a falu lakosságának zömétől. Jándon a Tamás nevű zsidó állítja, hogy nem is látta a gyermeket, mégis ő marad a gyanúsított. Ugyanígy állapítják meg, hogy az ott járó cigányasszony lehetett az ártó. 41 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete 258—259. lap. 42 Kokas Mihályné, 68 éves, ref. Gergelyiugornya. 43 Jászai Jánosné, 65 éves, Nagyvarsány. 44 Baksa József, 61 éves, ref. Baráth Margit, 38 éves, ref. Koncz Eszter 20 éves, ref. Gergely i ugorny a. 45 Lehoczky, II. kötet 255. lap. 46 Piros József, Panyola, Filep Samu, Gergelyiugornya szemmelverései. 171