A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csiszár Árpád: Szemmelverés és igézés

A betegség oka A néphitben a betegségeket ártó szellemek okozzák. Lehoczky leírja

36 hogy területünkön a nagy járványok okait megszemélyesítik, pl. az 1854. évi éhséget fakó kinézésű koldusnak képzelik. Egy adatközlő szerint

37 az 1873-as kholerát két, éjjel az utcán keresztül láncot húzó kis lány hozta, akiket édesanyja szemeivel látott is és előre megjósolta, hogy valami baj lesz. Természetesen nem minden ártó szellem van így megszemélyesítve, nem emlegetik névről ezeket a rontó szellemeket, alakjuk mégis többé-kevésbé meghatározható azonos tünetekben jelentkező cselekedetéről. A betegség okának tekinthető az is, ha valami e szellemek figyelmét hívja fel az emberre, itt a kicsi gyermekre, vagy meggyengíti annak természetes ellenállását. Az igézés Az igézésnél bizonyos szavak kimondása okozza a bajt, éppen úgy, mint bizonyos szavak hatása meg is szüntetheti a veszedelmet. A fogalommal már Homérosznál találkozunk

38 ahol ráénekléssel gyógyítják meg Hektor vérzését. Találkozunk vele az Újszövetségben is.

39 Itt egy nem a zsidó ethnikumhoz tartozó százados mondja: „Csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok és vannak alattam vitézek: és mondom egyiknek: Eredj el és elmegy és a másiknak: Jösz te és eljő ós az én szolgámnak: Tedd ezt és megteszi." A Kalevipoegben

40 találkozunk a fogalommal: ''Bűvös mondást bocsát szélnek: S rendeli, a varázsszavak Táltos hadat támasszanak. Szellő szülte kísértetek Szavak szülte fegyveresek, Pokol piszkos pereputtya, Vén gonosz sok darabontja. Adataink közt a bajt előidéző igéző szavak: Л a j j de szép! Ezt egyenesen így határozzák meg: JVl e g j a j j g a t á s. Okozhatják más szavak is, amelyekkel a gyermeket dicsérik, vagy amelyek a benne g у ö n у ö rk ö d é s t fejezik ki. Az ártalmas megállapítások két részre tagolódnak. Az egyik rész, a gyermek szépségét, méltatását, a benne gyönyörködést kifejező szavak. Ezeknél az ártás abban áll, hogy a rontó szellemek figyelmét hívja fel a gyermekre. „Nálunk is, másutt is általános a félelem, hogy a rontó szellem kicseréli az újszülöttet és csenevész, halálnak való gyermeket csempész a helyébe. Árpádkori személyneveink egyrósze a napnál világosabban mutatja, hogy a honfoglalóknál is megvolt ez a rettegés. A nevek közt ugyanis ilyeneket 36 Lehoczky, II. kötet 251—252. lap. ;i7 Tári Károlyné, 70 éves, ref. Beregdaróc. ;i8 Odisszeja 19. fejezet, 448. sor. 39 Máté ev. 8. rész, 8—9. vers. 40 Kalevipoeg 5. ének (Bán Aladár fordítása). 170