A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi rovásfeliratok és a battonyai Árpád-kori rovásírásos gyűrű kapcsolatai
emlékeztetnek. A lovassír férficsontvázának koponyájába vasnyílhegy volt befúródva. 12 A nagyszentmiklósi aranycsészén (15., 16. sz. nyeles csésze): Patanad-edez ~ Bat-aríad edez, vagyis ,Bat-anyád uráé' felirat olvasható. 13 Anya község egy része, Both nevű birtokosáról a Botanya nevet kapta, amely a falunak a tatárjáráskor történt elpusztulása után Botanyaegyháza névvé bővült. Botanya birtokot Botszartodjával együtt a király 1340-ben Becsei Imrének adta. 14 Batan'a/d község neve a nagyszentmiklósi feliraton, Battonya tatárjárás előtti nevét őrizte meg. A d betű rovásjele csupán magyar kicsinyítő képző( ?). A birtokos neve nincs feltüntetve, csak annyit tudhatunk, hogy a község birtokosa akkor török nyelvű volt: idi ~ ede = ,úr'. Batanya nem tartozott a Csanádok birtokai közé, legfeljebb női ágon. Ezért is szerepel a nagyszentmiklósi kincsen a felirat csak két csészén. Becsei Imre, a Becsegergely-nembeli Both bihari ispán birtokait követelte öröklött jogon. így Bátmonostorát (Botmonostorát), Batalját (Patala), de megvették Háromilya (~ Elye) öröklött birtokot is Becsei Töttösnek 1339-ben Bodrog megyében, de megszerezték hasonló címen Botanya birtokot is Csanád megyében. így Both István bihari ispánt, a Bodrog megyei Botmonostora építtetőjét (1192—1193) tekinthetjük tehát a Csanád-nem nőági rokonának, Batan'ád birtok urának. О lehetett a görög betűs, török szövegű keresztelőcsésze (21. sz.) tulajdonosa Bot-alján (Botaul = Botalj), aki aranycsatot csináltatott arra a keresztelőcsészére (21. sz.), amelyet Bolya zapán (= zsupán, szabán) szanádi kán' (Boila = Bolya) készíttetett. Bolya, mint a Gyulafiak egyike, ugyancsak a Csanádok nőági rokona lehetett és a Kán nemzetség tagjaként 1046 körül vezető szerepet töltött be a Pogány lázadásoknál. Péter király 1046-ban mint összeesküvőt felakasztatta. 14 * A Becsegergely nemzetség tagjai között kell keresni annak a Dénes-bégnek a nevét, aki báni(?) méltóságot viselt a battonyai pecsétgyűrű tanúsága szerint. A Becsegergely nemzetség genealógiai táblázatán 1258—1267. évek körül, három Dénes neve is ismert, de ezek nem voltak bánok. 15 Lehet hogy ezen nemzetség tagja lehetett 1162—1186. év körül szereplő Dénes országnagy, hadvezér, Bács megye főispánja, dalmát-horvát és tengermelléki bán (1182—83) ós nádor (1184). 16 Az ő pecsétgyűrűjét megtalálhatták Battonyán. Bács megye főispánjának, mint megyei birtokosnak, köze lehetett a Bács megyei tiszai révhez Becséhez, amely fontos átkelőhely volt. A pecsétgyűrű rovásjeleit egy hosszú, kétélű, keresztvassal ellátott kard osztja két részre. A kard szimbólum: hadvezérre emlékeztet. A nagyszentmiklósi 6. sz. aranykorsón: szabanud Pez. Pan'u = ,Bóz szabán. (Nagy)úr' rovásfelirat olvasható. A pan'u szó ábrázolása nagyobb 12 Arch. Ért. 1955, 81—82. 13 Csallány D., Nyíregyh. Évk., X. 1967, 63. 14 Györffy Oy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1963, 848. 14a Váczy Péter, Gyula és Ajtony: Szentpétery Emlékkönyv, Bp. 1938, 482. 15 Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I. Bpest 1900, 214 (tábla). 16 Wertner Mór, Az Árpád-kori bánok: Századok, 1909, 382—383. 92
