A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi rovásfeliratok és a battonyai Árpád-kori rovásírásos gyűrű kapcsolatai
85. ábra. A battonyai gyűrűfelirat rovás jelsora. Természetesen a törökösen hangzó szöveg helyes megoldását csak törökül tudó szakember végezhette el. Hozzászólt a megfejtési kísérlethez Franz Altheim. 2 Nem fogadta el a megoldásomat és a következő téves olvasatot adta: 2 r1 ns2 b 2 t 2 g-o2 s 2 t 2 g2 kün = ür nos bütüg о istägü кип. „Lange (und) lieblich (sei) das Gelingen. Dies zu wünschen sich erlaubend die Sklavin". A hazai kutatás alapját képező nagyszentmiklósi rovásjelek, amelyeket akkor én is alapul vettem (i.m., 1. kép), többségükben téves hangértékűek, szövegmegfejtésükben pedig teljesen hibásak voltak. 3 A székely-magyar rovásírás veláris vonatkozásait sem ismertük, pedig a török ábécék betűiket mély hangokkal jelölik. 4 A kumarai rovásfeliratok 1955-ben még publikálatlanok voltak. 5 A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratait pedig nem régen sikerült tisztáznom. 6 A battonyai pecsétgyűrű rovásszövegét, a jeleket jobbról balra olvasva a türk írásrendszerek segítségével megoldhatjuk. A 12 rovásjel közül jó volt a meghatározás és hangérték: a 2. és 7. rovásjelnél. A két jel azonos, az n betű rovásjele, amely mindenütt azonos alakban maradt meg. A 8. írásjel is változatlan, a feliratokon „nemzetközi jelnek" számít, az sz ( = s) rovásjele. Indokolt a 4. betű b rovásjele is. Az Orchon-Jeniszej és Nagyszentmiklós feliratain azonos hangért ékkel és jellel szerepel. A 3. betű az s (= ё) rovásjele. Az Orchon-Jeniszej feliratokon azonos átkötéssel találjuk. Az 5., 9., 6., 10., 11. és 12. rovásjelnél nem volt helyes a megoldásom. A 12. jel hangértéke és jelzése i. Novocserkaszk, Mojackoje, Nagyszentmiklós feliratain találkozunk vele. 2 Franz Altheim, Geschichte der Hunnen, I. Berlin 1959, 273. 3 J . Németh, Die Inschriften des Schatzes von Nagyszentmiklós: Bibliotheca Orientalis Hungarica, II. Bpest —Leipzig, 1932. 4 H. Jensen, Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Berlin 1958, 400—404. — Gsallány D., A székely-magyar rovásírás történetéhez. — К isztorii szekelyszko-vengerszkogo runicseszkogo piszma. — Zur Geschichte der székler-ungarischen Kerbschrift: Arch. Ért., 1966, 36—46. 5 A. M. Scserbak, Les inscriptions inconnues sur les pierres de Khoumara (au Caucase du Nord) et le probléme de alphabet runique des Turcs occidentaux: Acta Orientalia, 15 (1962), 283—290. •— V. A. Kuznecov, Nadpiszi Kumarinszkogo gorodiscsa: Szovjetszkaja Archeologija, 1 (1963), 298—304. 6 Csallány D., A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere. — Die Entzifferung der Kerbschriften des Goldschatzes von Nagyszentmiklós und ihr historischer Hintergrund. — Istoricseszkij plan i raszsifrovka runicseszkih nadpiszej zolotogo klada iz Nadszentmiklósa: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve, X. 1967, (1968)31—84. 90
