A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Párducz Mihály: Szkítakori sír Tarpán
te Erdély és Erdélynek az Alfölddel érintkező peremterülete (a Partium). A II. típus, amelyet az jellemez, hogy hátlapján páros fület alkalmaztak, megtalálható az Alföldön, szinte az egész szkítakori kultúra területén. A III. típust csak négy példány képviseli, ez keresztformájú. 6 Megtalálható Erdélyben ós az Alföldön egyaránt. Érdekes másrészt, hogy Eszakkeletmagyarországon phaleraleletünk eddig nem volt. Illetve közöltünk egy példányt a Nyíregyháza-Pazonyi utcai temetőből, sajnos az előfordulás körülményeinek ismerete nélkül. 7 Méretei (átmérője 2,6 cm) ugyan nem zárják ki phaleraszerű alkalmazását, de nem is kívánják ezt szükségszerűen. Ruhán alkalmazott gomb is lehetett. Jellemzője a szíjelosztóként szereplő, hátlapjára forrasztott négy függőleges pálcikatag, amelyeket keretszerű karika zár le. Tehát ugyanazt az alaptípust képviseli, mint a tarpai példányok. Az utóbbiaknál talán a phalerák szíj elosztó tagja tömörebb, inkább hengerformájú rész, amelyet négy lyuk tör át. Természetesen merészség lenne ma azt állítani, hogy Eszakkeletmagyarország szkítakori kultúrája a jellegzetes temetkezési szokások mellett (az alábbiakban erre is rátérünk) a phalerák tekintetében is egyéni vonásokat mutat fel. A lehetősége ennek azonban megvan. Ami a típus eredetét illeti, előzményeit a helyi Hallstatt С kultúrában fellelhetjük. A Gallus Sándor által ismertetett füzesabonyi temető I. és IIP sírja öt, illetve négy phalerájának szíjelosztó részei egészen bizonyosan ehhez a típushoz tartoznak. 8 Csupán e phalerák formája tér el, amennyiben enyhén kúposak, illetvegömbszeletformájúak. Megtaláljuk ezt a phaleraformát a szandai, az ugrai raktárleletekben, továbbá a kiskőszegi lelet tárgyai között is 9 . Nyilván növelni lehetne az itt említhető megfelelő formájú példányok számát, de az eddigiek is elegendőek annak bizonyítására, hogy Magyarország területén e phaleratípus előzményei kétségtelenül megvannak, s helyi műhelyben, vagy műhelyekben való készítésüknek akadálya nem lehetett. A tarpai lelet korának meghatározása nem könnyű. A bemutatott cseréptöredékek olyan edényformákra utalnak, amelyek a vaskor elején, sőt a későbronzkor idején sem szokatlanok. Legfeljebb amiatt gondolhatunk a szkítakorra, vagy a szkítakort közvetlenül megelőző időszakra, mivel a három edénytípus (behajló peremű tál, hordóformájú és kihajló peremű edények, urnák) feltehetően egyetlen leletegyüttesben kerültek napvilágra. Ez ugyanis a szkítakori temetkezésekben ezen a területen gyakori jelenség. A phaleráknak a tarpaiakkal csaknem azonos példányait zárt Hallstatt С korú sírokból és ugyanilyen korú raktárleletekből említettük. Az egyetlen nyíregyházi példány (Pazonyi utca) környezetéből szkítakori leleteket ismerünk ugyan, de a szóbanforgó phalera előfordulási körülményei ismeretlenek. Emiatt a phalerának a szkítakori leletekkel való kapcsolatát nem lehet bizonyítottnak tekinteni. Ezért e tárgy korhatározó értéke a szkítakor szempontjából nem megnyugtató. Legtöbbet mond a vastőr anyaga, de formája miatt is. Mint láttuk szűkebb területünkön további négy példányról van tudomá6 M. Párducz: Graves from the Scythian Age at Ártánd. Acta Arch. Hung. 17 (1965) 137—231, 179—180. 7 Párducz-\ekerzug LXVIII. t. la —b. 8 S. Gallus —T. Horváth: Un peuple cavalier préscythique en Hongrie. DissPann. Ser. II No 9 (1939) I. t. 3—7, II. t. 4—7. 9 S. Gallus— T. Horváth, i. m. X. t. 10—11, talán ide tartoznak a X. t. 5—7, 9. ábrák példányai is; XVI. t. 8—9; LIV. t. 3—4, 9. 6* 83
