A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
ellenére, hogy a legtöbb esetben a csészéket a tejesköcsögökre vagy közvetlen közelükbe téve találjuk a sírokban, nem tekinthetjük egy készletet alkotóknak azokat. Vagyis az egy sírban találtak nem készültek feltétlenül egyszerre. Ezt legjobban igazolja az, hogy a 60. sírban az egyik kisebb méretű tejesköcsöghöz képest a mellette talált csésze aránytalanul nagy, amellett anyaga és színe tekintetében is eltérő. Elég gyakoriak a mély tálak, amelyek pereménél a tejesköcsögökéhez hasonló 2 fül foglal helyet. Az általános, szinte hengeres oldalú alakkal szemben Fényeslitkére egy gömbölydedebb változatuk jellemző, amelynek pereme egészen enyhén behúzott (pl. VIII. t. 8). Feltűnő, hogy amíg ez az edénytípus igen gyakran díszített (pl. Tiszadob 58 ), addig ilyen Fényeslitkén egyetlen egy sem fordult elő. A már említett, fedővel ellátott edények csoportjának mindhárom alakja, a gömbhasú edény (pl. T. t. 17), a csövestalpú- (pl. I. t. 1) és a négylábú korsó (pl. VI. t. 2) is megtalálható Fényeslitkén. Utóbbiak közül megemlíttendő a 34. sírban lelt példány, amelynek lábai hasított patájú állat lábát látszanak utánozni. Ez azonban nem tekinthető különleges jelenségnek, ugyanis zoomorph lábakkal ellátott hasonló alakú edényt Tiszakesziről is ismerünk, 59 sőt a 4 lábú korsó több példányán találunk állatfejre emlékeztető füleket (Tiszakeszi, 60 Bodrogkeresztúr, 61 Oroszka 62 — csövestalpú korsón pedig: Paszab-Hordozódűlő 63 ). A 44. sírban lelt hasonló edénynek viszont az az érdekessége, hogy hasának gömbölydedségét 4 dudor bontja meg, aminek következtében felülnézetben az alakja négyszögesedő, hasonlóan a már említett tejesköcsögökhöz. Maga az edényfedő mindig szerves tartozéka az említett edényeknek, még akkor is, ha nem rajtuk találjuk meg őket. Azaz velük egyszerre, azonos anyagból készültek, méretei is megfelelnek azokénak. Füleik is hasonló jellegűek szoktak lenni. Az utóbbiakon, gyakran az alsó peremükön is látható lyukakon az edény felfüggesztésére szolgáló zsineget fűztek át, amivel biztosították, hogy a fedő nem eshetett le. A Fényeslitkén talált fedők mind fordított csésze alakúak voltak és így az edény nyakát is takarták, ellentétben a tányérszerűekkel, amelyek csak a peremre voltak ráhelyezve. 64 Mint különleges esetet kell megemlítenünk, hogy a 65. sírban az edényfedő, bár az minden jel szerint ugyanabban a sírban levő gömbhasú edény tartozéka volt, szorosan a tejesköcsög mellett, az oldalára fordulva feküdt, mintha éppen arról csúszott volna le. E sír egyébként — akárcsak az 1. sz. — annyiban is kivételesnek tekinthető, hogy itt a gömbhasú edény kőkéssel ellátott és feltehetőleg a jobb oldalán fekvő csontváz mellé volt téve. Aránylag gyakoriak a nagyméretű korsók. Amellett nagy részük egy aránylag megnyúlt testű változatot képvisel (pl. IX. t. 4, 11), amely speciálisan e temetőre jellemző. Utóbbiak hasa ovális, az attól kissé elkülönülő nyakuk hosszabb csonkakúp alakú. Bár az alakjuk igen hasonlatos a csöves58 Petrórzy J., FA V. (1945) 1. kép 3, 2. kép 6, 3. kép 2. — Patay P., Arch. Ért. 77. (1950) XXXIV. t. 1. 59 Patay P., HÓMÉ I. (1957) 36, 38, IV. t. 1. 60 U. az. 61 Patay P., A bodrogkeresztúri . . . 14, V. t. 9. 62 Mitscha-Märheim, H.—Pittioni, R., Die Besiedlungsgeschichte des unteren Grantales. MAG LXIV. (1934) VIII. t. 13. 63 Patay P., Arch. Ért. 77. (1950) 112, XXX. t. 9. 64 Patay P., MFMÉ 1964—65. 21. 56
