A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
A nyéllyukas rézeszközök számát Fényeslitkén még növeli a 2 — sajnos szintén nem az ásatások során talált — fokos (XIV. t. 5, 7). Nem azonos alakúak; de, miként módomban volt kimutatni, 36 ugyanannak az eszköznek két típusváltozatát képviselik. Számunkra annyiban bírnak különösebb jelentőséggel, hogy ennek a temetők anyagában eddig csak elvétve előforduló (Tiszadob-Urkomdűlő 37 ), hiteles ásatásból pedig csak egyetlen példánnyal (Kiskőrös 38 ) képviselt nyóllyukas rézeszköznek — méghozzá mindkét változatának is — a bodrogkeresztúri kultúra formakincsébe tartozását beigazolták. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a fónyeslitkei temetőből származó kőbalta (fokos), amely állítólag az egyenestestű rézfokossal egyazon sír melléklete volt (XIV. t. 6), alak tekintetében alapjában véve azonos az utóbbival. A testük arányaiban mutatkozó különbségek (pl. a nyéllyuk bősége viszonyítva a test szélességéhez) a nyersanyag sajátosságaiból természetszerűleg adódó eltérések, amelyek azonban a lényeget nem érintik. Nem vitás, hogy ez a forma nem a kő, hanem már a réz tulajdonságainak megfelelően alakult ki, azaz a kőbalta a rézfokos mintájára, annak mintegy utánzataként készült. De, hogy ebből a nyersanyagból készítve is a bodrogkeresztúri kultúra formakincsét képezi, igazolja az, hogy hasonló kőbalta volt található a Polgár-basatanyai temető 129. sírjában is. 39 A kő- és rézfokos azonos sírban való előfordulása, ha jelen esetben egyáltalában nem tekinthető hitelesnek, mégis hihető, minthogy analóg esetek is ismeretesek. Kőbalta és réz ellentett élű csákány volt együtt a Magyarhomorog-mogyoróstanyai 1. sírban, 40 sőt állítólag az ellentett élű csákányt szolgáltató jászladányi 18. sírhoz is tartozott volna egy, a csákányhoz hasonló alakú kőbalta. 41 Attól eltekintve, hogy a réz ellentett élű csákányok és fokosok, valamint kőbalták az életben gyakorlati rendeltetésű eszközök is voltak, igen valószínű, hogy a sírokba mint az elhunyt személyek hatalmi- vagy méltóságjelvényei is kerülhettek. Erre mindenek előtt is abból következtethetünk, hogy egyes sírban talált kőbalták nyersanyaga eszközkészítésre alkalmatlan (pl. márvány) vagy tarka s ebből kifolyólag díszes kőzet. 42 Ha már itt tartunk, megjegyezzük, hogy az 50. sírban lelt kaptafa alakú baltatöredék nyersanyaga is habkő, amely semmiképpen sem megfelelő gyakorlati rendeltetésű eszközök készítésére. A szokott aránynál nagyobb számban fordulnak elő a fényeslitkei sírokban a réz laposbalták is. Ha figyelembe vesszük, hogy mind a polgár-basatanyai, mind a többi, aránylag nagyobb javarézkori temetőben egyetlen réz laposbalta sem volt található és csak Hódmezővásárhely-Szakáihátról, 43 ^ Patay P., FA XIX (1968) 9—12. 37 Patay P., Arch. Ért. 77. (1950) 115., XXXV. t. 16. 38 Csalogovits J., Die neu aufgedeckte neolithische Siedlung und das kupferzeitliche Gräberfeld von Kiskőrös. PZ 22. (1931) 106, 111., 9. kép. 39 В. Kutzián I., i. m. 208, 314—315., CX. t. 7. 40 Lásd 35. jegyzetet. 41 Patay P., Arch. Ért. 1944—45. 10. — Gallus S. eredeti feljegyzése: „A gazda bemondása szerint ezen a környéken került elő a csiszolt ellentett élű kőcsákány (földvétel közben). A sír bolygatása éppen agyagvétel által történt!" MNM Adattár, 42. J. I. 42 Patay P., FV XIX (1968) 19. 43 Banner J.—Bálint A., Dolg. XI. (1935) 86., 5. kép 7. 52
