A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
Ugyanez figyelhető meg a pusztaistvánházi 17. és 32., 26 vagy a Polgár-basatanyai 111. és 123. sírral kapcsolatban is. 27 Hasonló megfigyelést tehetünk még a Polgár-basatanyai 121. sír esetében is, de itt egyszerű nagyméretű korsóról van szó, 28 míg az összes többi felsorolt esetben csövestalpú korsó az, amelyet a sír többi edényével ellentétben fektetve helyeztek el. Az edényforma és rítus között tehát feltétlenül összefüggés van. Törvényszerűségnek mégsem tekinthetjük, mivel vannak olyan sírok is, amelyekben a csövestalpú korsó szabályosan álló helyzetben található (Fényeslitke 11. sír). Megjegyzendő, ezek az átlagosnál általában mélyebbek szoktak lenni. 29 Annak is feltétlenül volt valamilyen oka és jelentősége, hogy a nagyobb edényeket, mint pl. a nagyméretű virágcserép alakú edényeket a lábak közelében helyezték el. Erre a jelenségre egyébként szintén már Hillebrand J. hívta fel a figyelmet. 30 Ugyancsak a fényeslitkei temető ásatása során figyeltünk fel arra is, hogy a nagyobb méretű edényekben többször kisebb csészét találunk elhelyezve. Ez itt 5 esetben fordult elő, mégpedig 3 alkalommal nagyméretű virágcserépben (8., 25., 57. sír), 2 alkalommal pedig korsóban (19., 40. sír). A jelenséget szintén a temetési szertartással kapcsolatosnak tekinthetjük. Igen valószínű, hogy magát a nagyméretű edényt sem tették üresen a sirba; a benne talált kisebb csésze eredetileg az edénybe helyezett ételre lehetett rátéve és bizonyára ennek is volt tartalma. A jelenséget más temetőben is megfigyeli ük. Más a helyzet, amidőn megközelítőleg azonos nagyságú edényeket találunk egymásba helyezve a sírban (4., 17. sír). Itt feltehető, hogy üres edényeket adtak a halott mellé. Különösen a Polgár-bacsókorti 9. sírban tapasztaltak alapján következtet hetünk erre, ahol 3, szinte azonos nagyságú edény volt egymásba téve. 31 A jobb és bal oldalra fektetett, azaz férfi és női halottak temetésében mutatkozó különbség Fényeslitkén nemcsak abban a közismert szokásban figyelhető meg, hogy kő- és rézeszközök általában az előbbiek, míg réz-, arany-, stb. ékszerek utóbbiak mellékletét képezik (pl. 60. sír északi csontváza). Különbséget találunk még, amint azt már említettük, az edények mennyiségében, nemkevésbé abban, hogy egyes edénytípusok a bal oldalra fektetett csontvázakhoz kötötteknek látszanak, egyben hiányoznak a kőkéssel ellátott sírokból. Ezek közé lehet sorolni azokat az edényeket, amelyeket fedővel szoktak ellátni. Edényfedő alkalmazása ugyanis mindössze 3 rokon edénytípusra korlátozódik, mégpedig a gömbhasú edényekre, csövestalpú és négylábú korsókra. Fényeslitkén is ezek az edényféleségek, akár volt rajtuk, ill. mellettük fedő, akár nem, a nagyobb edényszámú, ill. kőkés nélküli sírokban fordultak elő. 32 Egyedül a 4. hamvasztásos sír volt az, amelyben átlagos nagyságú kőkés mellett csövestalpú korsó is jelen volt. Ettől eltekintve, 26 Hillebrand J'., Das frühkupferzeitliche . . . III. t. 4., VII. t. 2. 27 B. Kutzián I., i. m. 110. kép, 117. kép. 28 Uott, 115. kép. 29 Tiszavalkon is pl. a 21. sír, amelyben álló helyzetben volt a csövestalpú korsó, a bal oldalas fektetésű csontvázat tartalmazó sírok között az egyik legmélyebb volt. 30 Hillebrand J., Das frühkupferzeitliche . . . 37—38. 31 PatayP., Acta Arch. Hung. IX. (1959) 145. 32 Az edényfedős csoport edényeit tartalmazó 15 sír közül egyben sem volt 4 edénynél kevesebb, míg a 23 kőkést tartalmazóból csak 2-ben volt 4-nél több (7., 55. sír). 50
