A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
ill. a halott nemére. Ugyancsak abból is, hogy bizonyos edénytípusok a többi temetőben tett megfigyelések alapján szinte kizárólag a bal oldalra fektetett, azaz női csontvázak mellett találhatók. Ilyenek a fedővel ellátott (négylábú, csövestalpú korsók, gömbhasú edények), valamint általában a nagyméretű virágcserép alakú edények. 22 A bodrogkeresztúri kultúra több temetőjében kettős temetkezések is előfordultak. Fónyeslitkén a 60. sírban is két halott nyugodott (mindkét csontváz fogsorát meg lehetett figyelni). Bár a kettős sírok között gyakran vannak olyanok, amelyek tájolása és fektetése nem követi az általános szabályokat, ebben az esetben ilyen kivétel nem áll fenn. Mindkét csontváz K-Ny tájolásban a bal oldalán fekhetett. Azt, hogy a bodrogkeresztúri kultúra edényeinek egyik legjellegzetesebb típusa, a tejesköcsög általában a koponya közelében található, már Hillebrand J. is megfigyelte. 23 Ez korábbi számításaim szerint az esetek 73%-át teszi ki. 24 Arra viszont Fényeslitkén figyeltünk fel először (utólag a már régebben feltárt temetőkre vonatkozóan is kimutathattuk), hogy a tejesköcsögöt egy csésze is szokta kísérni (az esetek 51,4%-ában). Méghozzá azt is tapasztaltuk (amit addig nem jegyeztek fel), hogy ezek a csészék sok esetben (de nem mindig!) a tejesköcsög szájára voltak rátéve. Egy részük (3., 7., 11., 12., 15., 22., 4L, 43., 48., 59., 60., 61., 68. sír) feltáráskor is még a tejesköcsögön volt, míg másokat olyan helyzetben találtunk, amit csakis a beföldeléskor onnan leesve foglalhattak el (16., 17., 28., 31., 34., 44., 49., 51. sír). E csészék nem szolgálhattak egyszerűen csak a tejesköcsögök lefedésére (ebben az esetben fenékkel felfelé borították volna azokra őket), hanem valószínűleg mind bennük, mind a tejesköcsögökben a temetési szertartás által előírt ételt-italt helyeztek bennük a sírba. Ezt megerősíteni látszik az is, hogy e két edény túlnyomórészt előre meghatározott helyre, mégpedig az arc, ill. a száj elé került. A tejesköcsög és csésze ilyen elrendezését mindegyik újabban feltárt temetőben is megfigyelhettük, így ez a jelenség nem korlátozódik egyedül Fónyeslitkére, hanem általános érvényűnek tekinthető. A 25. sírban a legalább 50 cm magas csövestalpú korsó az oldalán feküdt, míg a többi edény egyenesen állt a talpán. Helyzete arra enged következtetni, hogy ezt tudatosan így tették a sírba és nem a behantoláskor ráhulló rögök döntötték el. Ebből viszont az következik, hogy ezt az edényt éppen ellentétben a tejesköcsöggel, üresen helyezték a halott mellé. Tehát ebben az esetben magának az edénynek mint tárgynak sírbahelyezése bírt jelentőséggel és nem egyszerűen csak a halott mellé adott étel vagy ital tárolására szolgált az. Persze a tejesköcsög esetében sem gondolhatunk csak ilyen alárendelt szerepre a temetési szertartás során, különben nem ragaszkodtak volna következetesen ahhoz, hogy az arc elé helyezett étel-ital (áldozat) meghatározott alakú edényben kerüljön a halott mellé. De visszatérve az edénymellókleteknek üres állapotban való sírbatételére, a fényeslitkei 25. sírban tapasztaltakat nem tekinthetjük véletlen, magában álló esetnek. A Hódmezővásárhely-kotacparti temető 12. és 20. sírjáról is azt írja Banner J., hogy a csövestalpú korsó az oldalán feküdt. 25 22 Uott, 21. 23 Hillebrand J., Das frühkupferzeitliche . . . 28. 2i Patay P., MFMÉ 1964—65. 21. 25 Banker J., Dolg. IX—X. (1933—34) 60, 63. XV. t. 11, 12., XIX. t. 2. 4 Évkönyv 49
