A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Csallány Dezső: A magyar és az avar rovásírás
Az 1. és 5. jel azonos, a t betű rovásjele. Megvan a jánoshidai avar szövegben, a magyar emlékeken, a székely rovásírásban és Nagyszentmiklóson. Nincs meg az Orchon—Jeniszej rovásírásrendszerében. A 3. számú jel az s betű palatális alakja. Ligatúrában előfordul Felsőszemeréden, megvan a deszki, pomázi stb. a székely-magyar rovásírásban, a Don- és a Kubán-vidéken, de nincs meg a türk írásrendszerben. A 4. sz. jel az i betű rovásjele. A székely-magyar rovásírásban Székelyderzsen, Marsiglinél, Csíkszentmártonban és Konstantinápolyban jelenik meg. A magyarban változatokban találjuk. A 2. számú rovásjel az m betű jele. A magyar emlékeken Margitszigeten, Deszken, Pomázon, Ladánybenén és Esztergomban jött elő. A felirat átírása: (H) 2 m 2 s г 4 2 Jc = ,temesítek!', azaz temessétek. A felirat rendelkezés a halott eltemetésére, amelyet végre is hajtottak a rovásszöveg értelmében. Döntő fontosságú adat maradt fenn a tiszántúli avarok, Baján kagán népének ugor nyelvére nézve. Jánoshidán még törökös hangzású idegen eredetű szó maradt fenn, amelyet a kereszténységgel kapcsolatosan az avarok használtak, de a Szentes-felsőcsordajárási rovásfelirat tisztán ugor nyelvi dokumentumot adott. A magyar és az avar rovásírás összehasonlításával tisztázhatjuk, hogy a két rovásírás balról jobbra való sorvezetést mutat, hogy mindkét rovásírás jelei azonosak, ugyanazon hangértéket képviselik. Régészeti, történeti, nyelvészeti forrásadatok révén nem tisztázhattuk az avar és a magyar kontinuitást. A rovásfeliratok összevetése alapján sikerült írástörténeti bizonyítékok alapján megállapítani, hogy az avar rovásírásnak szerves folytatása a magyar rovásírás, azonosak a jelek és a sorvezetés. A Szentes-felsőcsordajárási rovásemlék nyelvi bizonyítékkal is szolgál: az ugor nyelv a Kárpát-medencében Arpádék 896. évi honfoglalása előtt 568-ban már megjelent a Tisza vidékén, mégpedig az avarok útján. Az avarok nem pusztultak el, nem szlávosodtak el, hanem töretlenül élnek tovább a magyar nevet felvéve. Árpád népe az avarok (álavarok) ugor nyelvében feloldódott, nyelvileg felszívódott. Árpád török rokonságának nyelvére, írásrendszerére nemcsak a nagyszentmiklósi rovásírásfeliratok nyújtanak határozott bizonyítékokat, hanem a magyar rovásírás emlékei is igazolják, hogy a honfoglaláskori ós Árpád-kori török nyelvű honfoglalóink részben sokáig megőrizték nyelvüket ós sokáig megtartották idi = ,úr' rangjukat, még akkor is, amikor már teljesen elugorosodtak. A székely-magyar rovásírás magyar közvetítéssel került át Erdélybe, de a hun-székely rovásírás, amelynek ábécéje a ligaturák alapján rekonstruálható, török eredetű (onogur-hun). A Közép-Duna-medence rovásírásos emlékeit a mellékelt táblázat mutatja (116. kép). Csallány Dezső 304
