A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Csallány Dezső: A magyar és az avar rovásírás
Megállapítható, hogy a magyar rovásírás nem azonos a székely-magyar rovásírással. Több rovásjel elüt, vagy változatot jelent. A rovásjelek azonban nagy többségükben egyeznek a székellyel. A magyar rovásírás balról jobbra való sorvezetése külön írásrendszert mutat. A székely rovásírás, a török írásrendszerek hatására a jobbról balra való írásmódra tért át. A magyar rovásírás jelei nem egységesek, számos változatban kerültek elő. Egy részük a török írásrendszerekből való. A székely-magyar rovásírás emlékei a XV. századtól kezdve ismertek, a magyar rovásírás legrégibb feliratai a XI. századból származnak. * Az avar rovásírás emlékei: 1. Jánoshida-Tótkéripuszta (Pótkérpuszta) (Szolnok m.) avar temetőjének 228. sírja. A feltárt mellékletek között szerepel a női csontváz tűtartótokja, négyszögű átmetszettél, hasáb alakú, csontból faragva. Emberalak és rovásjelek vehetők ki az egyik lapján. 35 ördögűzést mutató sátán-ábrázolás és négy rovásjel látszik, amely balról jobbra való sorvezetéssel olvasva, a szöveg a következő jeleket és megoldást nyújtja: 117. kép. A jánoshidai felirat. A felirat átírása: 1 2 1 í 1 7i 1 s = ,zatanas' ~ ,szatanas', azaz, szátáné'. Törökös kezdésű avar alakja egy latin eredetű műszónak, amely nyelvünkben is továbbél sátán szó alakjában. Az első ábrázolás nem rovásjel, hanem a sátán fekvő alakja. Ez az első eset, hogy hiteles avar rovásszöveg és avar használatú szó került elő VII— IX. századi avar temetőből, régészeti leletmellékletekkel együtt. Rovásjelek: 1. A z betű rovásjele. Azonos alakban a székely-magyar rovásfeliratokból (Konstantinápolyból) ismert. Változatait láthatjuk Nagyszentmiklóson, a Don és a Kubán vidéken, de az Orchon—Jeniszej türk írásrendszerében nincs meg. 2. A t betű jele megvan Eadánybenén, a székely rovásírásban, Nagyszentmiklóson, a Don-vidéken, de nincs meg a türk rovásírásban Orchon—Jeniszej vidékén. 3. sz. az n betű rovásjele Felsőszemeréden összevont rovásjelben jelentkezik, de megvan a székely-magyar, nagyszentmiklósi, battonyai rovás5 Erdélyi István, Új magyarországi rovásfelirat: AÉ, 1961, 279—280. — Erdélyi I. A jánoshidai avarkori temető. — Das awarenzeitliche Gräberfeld von Jánoshida: Régészeti Füzetek, II. 1. Bpest 1958. 302
