A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

súlya legyen, átkot mond arra, aki azokat elkövette. Az átok rajta teljesül be: lovastól, szekerestől fiával együtt elsüllyed. A szereplők közül a gazdag ember jól példázza a gőgös, kapzsi, vagyonéhes parasztot, de a szegény nem igazi népi alak. A költő eltúlzott moralizalása olyan képtelen jámborsággal ruházza fel, amilyet egy parasztemberről elképzelni sem lehet. Ezért a jelentkező osztálykonfliktust nem viheti végig a népmese útján, a megoldásban nem kaphat szerepet az elnyomott küzdelme és győzelme az elnyomóval szemben, a konfliktus feloldása csoda beiktatásával történik. Ennek ellenére is jelentős az osztályellentét meglátása és költői ábrázolása. A nép között máig is ól a község Mánd felőli határában levő, mintegy 1 holdnyi kiterjedésű mélyedés keletkezéséről szóló rege. Dr. Erdész Sándor Az Erdőhát

88 с írásában azt közli, hogy „a mondát úgy mesélik, mint ahogy azt Tompa Mihály a Sülyedés c. népregéjében megverselte." Van azonban a mélyedés keletkezésének egy egyszerűbb magyarázata is; eszerint egy ember Űrnapján szántott azon a helyen ós estére, mikor végzett a szántással, állataival együtt elsüllyedt.

89 A penyigei süllyedés-monda — a népköltészet törvénye szerint — változva, formálódva, de ól és igazolja a költő jóslatát: Az éltes magvetők, mikor A süly édesnél szántogatnak: Az ostoros fiúk előtt, — Lelelni a midőn kifognak Vagy a barázdában pihennek, Megösztökélvén az ekét — Miként nagyapjuktól tanulták, Elmondják a regét. Nem is gyanítva, hogy szavokban Oly magvat vetnek el, A mely az évek barázdáin Még sokszor újra kel; Növelve bűbájos virágot. A melyet ápolgatni fognak Tovább regélő unokák a Jövendő századoknak. Míg a Sülyedés-t az osztályellentét jelentkezése emeli ki a regefeldolgozások sorából, addig A halász és az aranyhal című népregét a jelentkező erő sebb népköltészeti hangvétel teszi jelessé. Ebben a feldolgozásban Tompa egészen átveszi a mesélő halász szemléletét, bele tud illeszkedni tudatvilágába, s nyelvileg is közelebb kerül hozzá. Olyan szófordulatokkal, mint „csak hűlt helye maradt" vagy „azt gondolta a lelkem", sikerül szabadulnia a műköltészet hangjától, ami pedig népregéink egyik legnagyobb hibája. A monda a Szabolcs megyei Nagyhalász (egykor Halász) község nevének eredetét magyarázza. Nyári éjszakán a Tisza-parti tűz mellett üldögélő halászok legöregebbike, Karád mesét mond a társainak. Midőn a király egy távoli Dr. Erdész Sándor: Az Erdőhát. Élet és Tudomány, 1967. I. 6-i sz. Elmondta id. Jármy Béla, 70 éves penyigei lakos. 17 Évkönyv 257