A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

A szerelem egyre mélyül, egyre szenvedélyesebbé válik. Az 1841. évi szünidő után ugyan nem találkoznak, de a költőben tovább él a szenvedélyes érzés, s piros szalaggal átkötött hajfürtjét küldi a lánynak, viszonozva annak hasonló ajándékát. A kísérőlevél minden szava a „lángoló szerelem" bizonysága: Sárospatak, 1842 (?) Egyetlenegy Katikám! Kedvesem! Itt van az ígért hajfürt, piros szalagja jelenti, hogy szerelmem irántad ily lángoló. — Oh Kedvesem! én csak azért kívánok élni, hogy veled élhessek: — csak azért kívánok boldog lenni, hogy téged boldogíthassalak. — Képeddel alszom el, képeddel álmodom, képeddel ébredem fel. — Szüntelen csak egy gondolatom van, ós az Te vagy; s midőn Istennek imádkozom is, csak teróllad gondolkozom, de mit tehetek én erről! —Látod édes Katiczám! nem nyílik virág a jóltevő nap nélkül; puszta és kietlen az én életem nállad nélkül, — te vagy életemnek tavasza, napja, reménye, mindene. Hányszor nem csókolom meg forrón a tőled nyert emlékeket! Oh csak tizedrésznyire szeretnél is te engem, mint én téged szeretlek! Te vagy vígasztalásom minden szenvedések közt. Teérted fogom könyv mellett virasztani az éjszakákat, míg örökre enyim nem leszesz ; oh légy hív, és szeresd a Te éretted sírig lángoló Miskádat

7 Többi levelét, melyet ez idő tájt írt, a lány később megsemmisítette. Maga Tompa kívánta ezt, a barátjához, Katalin bátyjához írt levelében: „Katihoz írt leveleim összeszedósóért vedd forró köszönetemet, égettesd össze vele."

8 Nem hiányzott azonban a Böszörményi Károlynak írt levelekből sem a költő lelkét betöltő érzés őszinte, bizalmas megvallása. Egyetlen vágya van: hogy Katit mindörökre magáénak tudja: „. . . én őt oldalamnál szeretném látni örökké"

9 — írja barátjának, bár az a gondolat kínozza, hogy e vágya sohasem fog teljesedni: „a sors falat vont" közéjük. Azt sem hallgatja el barátja előtt, hogy helyzetének bizonytalansága miatt megpróbálta feledni Katit: „. . . ezerszer tettem próbát őt eszemből kivetni, őt elfelejteni. . . hiába! nem megy. . . Előbb tudnám megátkozni anyám, szent porát, mint őt egy percig elfelejteni."

10 Nem is hiányzik egyetlen leveléből sem Kati. „Én életem végóig szüntelen mondani akarom e thémát! "

n írja Böszörményi Károlynak, midőn barátja azon aggodalmaskodik, hogy nem ír-e túl sokszor húgáról a Tompának küldött leveleiben. 7 Tompa Mihály levele Böszörményi Katalinnak. 1842. TML, I. k. 4. sz. levél. 8 Tompa Mihály levele Böszörményi Károlynak. 1843. október táján. TML, I. k. 13. sz. levél. 9 Tompa Mihály levele Böszörményi Károlynak. 1843. december 9. TML, I. k. 14. sz. levél. 0 Tompa Mihály levele Böszörményi Károlynak. 1843. szeptember táján. TML, I. k. 12. sz. levél. 1 Tompa Mihály levele Böszörményi Károlynak. 1844. március. TML, I. k. 17. sz. levél. 231