A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Erdész Sándor: Nyíregyháza népi építkezése

betoldásával minden nyíregyházi szlovákot „tirpák"-nak nevezett, sőt Nyíregyházát is ,,tirpákváros"-ként emlegette. Jelenleg a tirpákság nagyrésze a várost körülvevő „bokrok"-ban él. Tudvalevő, hogy a „bokor" szó Nyíregyházán és környékén tanyát jelent. A nyíregyházi „bokor" vagy bokortanya azonban más, mint az alföldi tanya. Míg az Alföldön szétszórt, egymástól eléggé izolált tanyaegységek láthatók, addig egy-egy bokor legalább tíz-tizenöt, de gyakrabban negyven-ötven lakóházával, utcáival, tehát kis falura jellemző települési formájával hívja fel magára a figyelmet.

6 A tirpák lakosság életmódja a betelepüléstől kezdve kettős volt: tavasztól őszig a bokortanyákon, télen pedig a városban laktak. Kezdetben az állattenyésztés dominált, s ezért a legeltetés idejére, különösen az utakhoz és vizekhez közel, nyári szállásokat építettek. Az állattartás fellendülésével azonban szükségessé vált, hogy a jószágot télen is kinn tartsák. A földművelés terjedése is hozzájárult a bokortanyák állandó népességének kialakulásához. Állandó jelleggel elsősorban a tirpák gazdák pásztorai, családai telepedtek le, ugyanakkor a tirpák gazdák utódai már a kezdeti időszakban is itt töltötték el házaséletük első esztendeit, az öregektől viszonylag függetlenül. Az egyik adatközlő erről az életmódról így beszélt: „Nálunk az úgy vót, hogy minden gazdának két háza vót. Egy valamék bokorba, egy meg a városba. Míg gazdálkodott egy gazda, kinn lakott a tanyán; piacra, templomba, bálba mindig bejárt a városba. Mán mikor a legfiatalabb gyermekit rendbe hozta, akkor bement a városba lakni. Mikor mán egy gazda beköltözött a városba, kikötöttek maguknak egy mennyiséget, melyik gyerek mit ád nékik. Abbul éltek öregségükbe."

7 A városi ház, mely korábban a főbb otthont jelentette, az utóbbi években már csak ideiglenes, alkalmi szállóhellyé, az öregek elkülönült lakásává vált. A kettős életmód maradványaként sokhelyütt, különösen a Holló és Szarvas utcákban ma is állnak a nagy kőistállók — kihasználatlanul. Nem kétséges, hogy a „két ház" intézményének rövid idő múlva még az emléke is eltűnik. A nyíregyházi tirpákság soraiban a századfordulón még erős társadalmi különbségek álltak fenn, ezek a különbségek az építkezésben is megmutatkoztak. A rétegződés egyrészt a származás, másrészt a vagyoni helyzet alapján történt. A legrangosabb gazdák azok voltak, akiknek ősei Békés megyéből jöttek, ők ugyanis a legjobb (Nyíregyházától nyugatra eső) földeket szállták meg. A Felvidékről betelepült tirpák családok már csak a városhoz közeli, homokos részeket foglalhatták el, a vagyonosodáshoz így eleve kevesebb idejük és lehetőségük maradt. A harmadik réteget a taksások képezték, azok, akik a tirpák gazdák szolgálatába állottak, akik földdel egyáltalán nem — vagy csak kevéssel — rendelkeztek. Az első világháború után ez a rangi, vagyoni elkülönülés fokozatosan feloldódott, főleg a polgáriasodás, a városi életforma térhódításának folyamatában. Mielőtt Nyíregyháza és környéke népi építkezésének tárgyalására rátérnénk, közelebbről ismerkedjünk meg néhány jellegzetes lakóházzal: fi Nem véletlen, hogy Kálmánháza, Nagycserkesz és Nyírtelek (Királytelek) önálló községgé fejlődött. 7 Elmondta: Babiez Pálné 40 é. fm., nagycserkeszi lakos, 1956. márc. 25-én (Jakab Ilona gy-)202