A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Erdész Sándor: Nyíregyháza népi építkezése

NYÍREGYHÁZA NÉPI ÉPÍTKEZÉSE Ecclesia de Nyír, vagyis Nyíregyháza nevének keletkezése I. István uralkodásának idejére nyúlik vissza. István király törvénye szerint ugyanis minden tíz falu egyházat tartozott építeni.

1 Tudjuk, hogy a XVI. századig Nyíregyháza még jelentéktelen falunak számított. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben letelepíti és kiváltságokkal látja el a hajdúkat. A hajdúvárosok mellett kisebb hajdútelepek is létrejönnek, közöttük Nyíregyháza, melyek nemesi kiváltságokat szereznek, s élveznek három-négy évtizeden át. Nyíregyháza szívósan ragaszkodott a hajdú privilégiumához, melyet — többszöri visszavonás ellenére — a XVI. század végéig sikerült megtartania.

2 Nyíregyháza népessége a XVIII. század első felében, különösen a P^ákócziszabadságharc után erősen megfogyatkozott. A földesurak ebben az időszakban telepítettek ide ugyan néhány kárpátukrán családot, ennek ellenére a XVIII. század közepén Nyíregyházára az omladozó zsellérházak és gazdasági épületek tömege volt a jellemző. Nyíregyházának és pusztáinak benépesítése az 1750-es években történt meg, midőn Károlyi Ferenc hívására végleg otthonra találtak itt a zömmel Békés megyei, szlovák anyanyelvű telepesek.

3 Majd a Felvidékről is szivárogtak be kárpátukránok ós szlovákok, az utóbbiak beáramlása szinte a XX. század elejéig tartott.

4 Nyíregyháza és a környező bokortanyák szlovák eredetű népességét tirpákoknak nevezik. A tirpák népnév kialakulásának körülményei önmagában is tanulságosak. Kezdetben a nyíregyházi szlovákok csak egymás között használták ezt a szót: a Békés megyéből jöttek — kissé gúnyosan ós lenézően — „trpák" jelzővel látták el a Felvidékről származó, elütő dialektusban beszélő bevándorlókat. Márkus Mihály kimutatta, hogy a „trpák" szó egy Gömör megyei (csehszlovákiai) nyelvjárásra vonatkozik, tehát az onnan származó szlovákokat tartották „trpák"-oknak, azaz rosszul, törten, furcsán beszélőknek.

5 A környező magyarság ezt hallva, a kiejtést megkönnyítő „i" 1 Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságos város története. Nyíregyháza, 1886. 29.; Kiss Lajos: Nyíregyháza régi temploma (Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Szerk.: Szohor Pál). Nyíregyháza, 1924. 163. 2 Gjyőrffy István: A hajdúk eredete. Bp., 1927. 16.; Lukács i. m. 105—124. 3 Eble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. Bp., 1898. 36—69.; Márkus Mihály: A bokortanyák népe (Tanya Falu Mezőváros III). Bp., 1943. 13—15.; Simkó Gyula: Nyíregyháza és tanyáinak települése. Kolozsvár, 1909. á „Apámtól hallottam, hogy Kassán túlról jöttek ide aratni, dolgozni. Aztán voltak közöttük sokan, akik ittmaradtak. Későbben még többen jöttek, mert ezek otthon dicsekedtek, hogy jó itten. Ezeket a nagyobb gazdák befogadták, mint cselédeket." Elmondta: Debrószky István 78 é. fm., volt Debrő-bokori lakos, Nyíregyházán, 1968. nov. 28-án. 5 Márkus Mihály: A tirpák név eredete. Ethn. XLVII (1936). 20—25. 201