A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csiszár Árpád: Szemmelverés és igézés

gárzó delejtől érintve hirtelen valamely betegségtől megtámadtatik, kellemetlenül érinttetik, sőt sokszor az illető elájul, rosszul lesz, émelygést érez. E bajnak különösen a gyermekek kitétetvék s oly embernek, akinek a szemöldöke össze van nőve, a nép hite szerint nem is tanácsos, hogy újszülötthöz közeledjék, és azokra ránézzen. Az emberek azt hiszik, hogy a nézéssel embert és állatot egyaránt meg lehet verni, ellenállási erejétől megfosztani." A gyógyításra vonatkozólag ezt írja: „A megigézett gyermek anyja, vagy dajkája szénnel oltott vizet szokott beadni." A megelőzéssel kapcsolatban megemlíti, hogy: ,,A gyermek szemét az anyja nyálával mossa meg." A gyermek nyakába, vagy kezére vörös szalagot kötnek" abból a célból, hogy ,,az ártalmas szem hatása abba ragadjon." „Az igézés eredetileg szavak általi elbűvölóst jelentett. Később a fogalom egybeolvadt a szemveréssel és azzal egyértelműnek tartatik." Ezekkel az adatokkal kapcsolatban hadd jegyezzük meg azt, hogy mintegy évszázaddal ezelőtt a szemmelverés hite és a védekezés ritusa egyaránt élt azoknál, akik maguk nevelték gyermeküket (a népnél) és azoknál akik dajkával neveltették. (Polgári és felsőbb társadalmi rétegek.) Nem tudhatjuk, hogy Lehoczky milyen széles gyűjtés alapján összegezte a közölteket, de azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a vonatkozó néphit az eltelt mintegy 100 év alatt az ő közléséhez viszonyítva nem kopott. A tünetek Egészen fiatal, általában 1 éven aluli, egészséges, szép, kövér, piros gyermek hirtelen megbetegszik, sírni kezd, majd szünet nélkül sír, néha egyenesen ordít, nagyon rosszul van, majd kimered, megkékül, nagyon gyenge, rebbenős, néha elájul. A betegség általában nem halálos, mégis néha előfordul, hogy a megbetegedett gyermek hamarosan meg is hal. Ilyen váratlan veszedelem szokott jönni újszülött, vagy egészen fiatal állatokra, borjúra, csikóra, malacra, bárányra, sőt csirkére is, de ezeknél a betegség legtöbbször pusztulással végződik. Ezek közül is a legszebbek vannak jobban kitéve a veszedelemnek. Ha a gyermek, vagy a kis állat túl esik a tüneteken, a betegségnek nem marad nyoma, nem lesz béna, nem maradnak utána testi fogyatékosságok, éppen ez különbözteti meg a betegséget a rontástól, amely halált, vagy testi fogyatékosságot okoz. Adatgyűjtés közben az igézósre ós szemmelverésre vonatkozó adatokat pontosan különválasztottuk az ugyancsak hirtelen, váratlanul fellépő, más tünetekkel járó, másképpen kideríthető eredetű, más gyógyítást igénylő gyermekbetegségektől, a kelevén у tol és г о n t á stól. A kelevóy minden esetben megkéküléssel jár ós rendszerint halálos. A bénulásokkal járó rontás egészen kicsi gyermekeknél alig fordul elő. A felsorolt adatok közül, hogy a gyermek rebbenős lett és hogy megkókült csak egy-egy adatközlőnél fordult elő, viszont a gyógyítás módja ezeknél is megegyezett a szemveréses és igézéses betegség gyógyításával. Itt az adatközlők férfiak voltak. Mivel a betegség okát rendszerint nők derítik ki, és nők végzik a gyógyítást is, közlésüket úgy tekintettem, hogy hiányos megfigyelésen ós ismereten alapulnak. 169