A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető

A FÉNYESLITKEI RÉZKORI TEMETŐ 1949 áprilisában Fényeslitke községtől északra, a Komoró felé vezető műút mellett újonnan nyitott agyaggödörben sok törött cserépedényt találtak. Amikor azután ugyanitt több rézcsákány is előkerült, Tenkely Tibor, akkori fényeslitkei ált. isk. igazgató a leleteket bejelentette a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak. A bejelentésre a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége kiküldetésében május 5.-én Thomas Edit szállt ki a helyszínre, aki megállapította, hogy a lelőhelyen a rézkori bodrogkeresztúri kultúra temetője található. A terület veszélyeztetettsége, de különösen a rézleletek jelentősége miatt a Főfelügyelőség elhatározta a temető feltárását. Első ízben, 1949 május 30. és június 4. közöttiidőben Korek József végzett ásatást, amelynek során 8 sírra talált. Egyidejűleg sikerült a korábban begyűjtött leletek közül 3 csákány pontos lelőhelyét maguktól a megtalálóktól megtudni és rögzíteni a helyszínrajzon („J", „S" és „T" jelzésű sírok — 2. kép). Ezen előzmények után bízott meg a Főfelügyelőség a további ásatások vezetésével. Még az 1949. év szeptember 26 —október 13. közötti időben feltártam a 10 — 28. sz. sírokat. Az 1950 november 20 —25.-én Nováki Gyula részvételével végrehajtott ásatáson, a 29 — 39. sz. sírok kerültek napfényre. A negyedik ásatásra 1951 szeptember 24 —október 3. között került sor, amikor is Risztics Emília közreműködésével újabb 10 sírt ástunk ki (40 — 45., 47 — 50. jelzésűek). A munkák befejezését a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi tervásatása jelentette, amelyet október 4— 13. napokon ugyancsak Risztics Emíliával együtt végeztünk el. Ennek során az 51 — 70. sz. sírok feltárásával a temető valószínűleg teljesen kimerült.

1 A temető, amint azt már bevezetőben említettem, a Fényeslitke-komorói műúttól délre 68 — 88 m távolságban, a 331.200 jelzésű kilométerkő tájékán dél felé kiinduló dűlőút mindkét oldalán fekszik (1. kép). A sírok egy alig észrevehető emelkedés legmagasabb részén helyezkedtek el. Kelet felől mintegy 100—150 m-re, nyugat felől kissé nagyobb távolságra, egykor mocsaras terület szegélyezte a temető környékét. A lelőhely talaja vöröses homokos agyag. Ebben a sírgödrök foltja egyáltalában nem volt észlelhető. Ugyanakkor a savas talajban a csontvázak szinte teljesen elenyésztek, úgyannyira, hogy azokat, helyesebben egyes részüket a síroknak csak kis hányadánál (68-ból 15-ben) sikerült megfigyelni. A csontvázakból leginkább a láb csontjainak vagy a koponyának foszlányai maradtak meg, néhány esetben csak a fogak zománckoronája. A talajnak a mészanyagot feloldó savas volta lehetett az oka annak is, hogy egyetlen Bár a sírok számozása 70-ig terjed, az ásatás során 9. számmal megjelölt hely végső soron nem bizonyult sírnak, úgyszintén a 46. sz. sír volta is erősen kétséges. 15