A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

N. Dikán Nóra: Dokumentumok a Tanácsköztársaság Szabolcs megyei történetéből

KÖZSÉGI ALKALMAZOTTAK! Proletár testvérek! Elvtársak! Az egész világ forrongásban van, a forradalom előidézte új viszonyok közepette minden társadalmi réteg, minden foglalkozási ág igyekszik megfelelően elhelyezkedni, igyekszik a szervezettség erejével az új társadalomban őt megillető helyet magának kivívni. Ezen küzdelemben a közigazgatási alkalmazottak eddig szervezetlenül s így erejükben szétforgácsolva tehetetlenül állottak. A letűnt virilista rendszer idejében lehetetlen volt az, hogy a közigazgatási alkalmazottak politikai és gazdasági jogaiknak kivívására szervezkedhettek volna. A hivatalfőnöki terror, a virilista képviselő testületből kikerült fegyelmi bíróság megtalálta a módját annak, hogy ha akadt egy gerinces, egy önérzetes munkása a közigazgatásnak, aki mert a lelkében összegyűlt keserűségnek hangot adni, aki mert a közigazgatás munkásainak politikai jograblását, gazdasági kiuzsorázottságát szóvá tenni, azt előrehaladásában megakassza, állásától való elmozdításával a legnagyobb nyomorba taszítsa. Erkölcsileg megbélyegzett lett az a szerencsétlen proletár, aki közalkalmazotti pályára lehetetlenné téve egész életén keresztül viselte vakmerőségének következményeit. Felszabadult a lelkiismeret, felszabadult a gondolat végre az osztályuralom terrorja alól, szóhoz juthattunk egyszer már mi is a közigazgatás proletár munkásai szervezkedtünk, hogy az új társadalmi rendbe beleilleszkedve megtaláljuk ott a magunk helyét. Szervezkedésünk hiányos volna, ha ez elszigetelten csak a város alkalmazottait foglalná magába. Mi a megye területén dolgozó minden községi alkalmazottat itt akarunk látni a mi táborunkban, hogy legyen végre egy összekötő kapocs a város és falu alkalmazottai között hogy valósággá váljon végre az a sokat hangoztatott kívánság, hogy egyesüljön a falu a várossal. A falunak érdeke, hogy a várossal, a megye szókhelyével egy táborban legyen, mert minden mozgalom, minden intézkedés innen indul ki s a város által kiharcolt minden kedvezményben a falu munkásai is részesülnek. A városnak szüksége van a falu munkásaira, hogy köztünk az összetartás érzete az „Egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért" elve széttörhetetlen erővel kifejlődjön, hogy mi minden mozgalmunkban tudjuk magunk mögött a megye minden községének minden alkalmazottját, hogy így egy táborba összetömörülve erőnk tudatában minden jogos és igazságos érdekünknek érvényt tudjunk szerezni. Mi, közigazgatási alkalmazottak, akik közvetlen és állandó érintkezésben vagyunk a nép minden rétegével, legjobban ismerjük annak gondolkozását, kívánságát, a bennünket összetartó szervezetben előadnánk a magunk tapasztalatait, tájékoztatnánk egymást az általános óhajtásokról, megismernénk mindnyájunk felfogását és így, de csak így tudnánk a város és falu igazi munkásaivá válni. Megkeressük a vármegye minden községének minden alkalmazottját, (jegyző, bíró, írnok, végrehajtó, kézbesítő, rendőr, minden más állandó alkalmazott) csatlakozzon a mi táborunkhoz. Alakítsátok meg községenként a községi alkalmazottak helyi csoportját, azután járásonként tömörüljenek járási csoporttá s a járási csoport útján lépjenek be a mi szakszervezetünkbe, mint a vármegye gyűjtő csoportjába. Legajánlatosabb lenne, ha a megalakított községi csoportok az egész megyében egy napra például április 139