A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

N. Dikán Nóra: Dokumentumok a Tanácsköztársaság Szabolcs megyei történetéből

Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, Szab. dir. ir. 473/1919 alapszám, 580/1919 iktató szám. (Eredeti, fogalmazvány). 26. 1919. április 8. A megyei direktórium kéri a belügyi népbiztosától a direktóriumi alapra történő befizetések utólagos jóváhagyását. A Népszava folyó évi április 1-én megjelent 77. száma közölte a vidéki tanácsok és direktóriumok hatáskörét. Ez a közlemény többek között azt mondja: „tilos . . . adók és járulékok önkényes kivetése. . . " Viszont a 2. pontban benne van, hogy a direktóriumok. . . zár alá veszik a gazdag polgárok pénzkészleteit ós nagyobb értékeit. . . 2000 korona azonban mindenkinél meghagyható." Kimondja végül ez az utasítás, azt is, hogy a direktórium tagjainak munkaveszteségéből eredő és egyéb rendkívüli kiadások a lefoglalt pénzből fedezhetők. Ezek előrebocsájtása után, megjegyezvén azt is, hogy a már idézett közlemény egyes rendelkezései között belső ellentmondást vélünk felfedezni, szükségesnek tartjuk bejelenteni a következőket. Még mielőtt a Népszava e közleménye megjelent volna, tisztán attól a szociális érzékünk által diktált célból vezettetve, hogy a magántulajdonban levő nagyobb összegű készpénz elrejtését megakadályozzuk, köteleztük a vármegye legtöbb adófizetőit, hogy a nyíregyházai adóhivatalba 3 napon belül direktóriumi letétként vagyonukhoz mért pénzösszeget fizessenek be. Hangsúlyoznunk kell, hogy a pénzösszegek behajtása körül semmiféle pressziót nem gyakoroltunk, ellenben elértük azt, hogy aki készpénzzel rendelkezett, azt tényleg befizette az adóhivatalba, ahol az letétként és hiánytalanul őriztetik, aki pedig készpénz felett nem rendelkezett, azt kellőképpen sietett ezt azonnal igazolni. Ebből kitetszőleg intézkedésünknek adóztatási jellege nem volt, s csupán elővigyázatossági rendszabálynak lehetne azt minősíteni s mint ilyen, a maga elé kitűzött célt tökéletesen el is érte. Ez alapon tisztelettel kérjük, hogy azt jóváhagyólag tudomásul venni szíveskedjék. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy ezzel kapcsolatban rá ne mutassunk arra a körülményre is, mennyi politikai megbízottat kellett és kell foglalkoztatnunk állandóan, hiszen minden fontosabb feladatkört betöltő tisztviselő mellett bizalmi személyek állanak, akik eddigi foglalkozásukat tovább nem űzhetvén, munkájukért jogosan igényelnek díjazást maguknak. Célszerűnek vélnénk azért, ha egy generális rendelkezés keretében a működésük természeti s végzett munkájuk értéke és az elmaradt rendes foglalkozásból eredő jövedelem arányában megfelelő osztályokba sorozva minden politikai megbízott részére díjazás állapíttatnék meg s e díjazás fedezésére a városi és községi pénztáraknak állandó ellátmány bocsáttatnék a belügyi tárca által rendelkezésre. A kinevezés és díjazás mértékének megállapítása a pillanatnyi szükség és a helyi viszonyok felől leginkább tájékozott vármegyei direktóriumok hatáskörébe utalhatnák, feltéve természetesen, hogy a vonatkozó kinevezéseket a belügyi népbiztossághoz kellene jóváhagyás ós az illetmények utalványozása végett felterjeszteni. KISS ROLAND 137