A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Farkas József: Bakos Ferenc a mátészalkai parasztorvos

Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre. Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek, Fizethetsz százasból akár egy türetet. Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz, Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez. Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből, Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből. Környezetváltozás csillapítja dühöd, A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd. Sok az arzén benne, szaporítja véred, Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban, Bár fiatalon is bekerülsz a sorba. Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted, Panaszolja ajkad : „oly gyakran szédülök, Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök." Sűrű lett a véred, gyönge a folyása, Egyensúly idegnek nincsen locsolása. Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje, Száraz az agyad is, így jutsz szédületre, Öreg ereidben vérkavicsok lesznek, Itt az orvossága, attól széjjel esnek. Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset, Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted, Hegyek szelíd alján termett elég „dicske" Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben. Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad, Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd. Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron. Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agyalágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő... Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve. Főzetót ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot, Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot. Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod, Oly erős, e főzet szüli ájulásod. Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle, Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle, Új szer jut eszembe, gyulladás a neve. Nyelés kínos tőle, mandulád van tele, Fulladás környékez, hangod csak suttogás, Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.