A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere

ezt az olvasatot is, mert a helyes forma: Sáp-ak. Sáp, 1274-ben Csanád vármegyéhez tartozó helység volt és a Csanád-nem birtokaihoz tartozott. Harangod mellett, Besenyő körül feküdt. (Györffy, i.m. 869. lap). 33. Összegezve a feliratokon levő és megfejtett neveket, a következő szereplők fordulnak elő a nagyszentmiklósi aranyedényeken (6. kép). 1. Sunád^ Csanád-törzs, nemzetség (9., 10., 17., 22., 23. sz. edényeken). 2. Bath-alja ~ Both-alja ur(a) (23. sz. kelyhen). 3. Both-alj~ Bath-alj ispán(ja) (21. sz. csésze). 4. Bathanád^ur(a) (15., 16. sz. csésze). 5. Bolya ~ Boya ~ Baya (3., 4. sz. korsó). 6. Bolya~ Boya~ Baya ispán (21. sz. csésze). 7. Bolya ~ Boya ispán Zanád~ Szanád(i) kán (8. sz. csésze). 8. Béz sabán~ ispán úr(a) (6. sz. korsó). 9. Sanág (Zanágh~Zanád~Szanád) (11. sz. pohár). 10. Elye~llye-bég — bék nagyúr (5. sz. korsó). 11. Sápak-Sáp birtokhoz tartozók(7#. sz. csésze). 12. At'i = ,férfi rokon, nővér fia (?)' (6. sz. korsó). Béz... (2. sz. korsó). A Csanád nembeli Béziek, az egyik Gyulafi: Bolya ~ Boya kétségtelenül rokoni kapcsolatot mutatnak a Csanád-nemzetséggel, de egyúttal igazolják azt is, hogy az edények nem Csanád vezérhez a megye első ispánjához fűződtek, hanem a már szétágazott Csanád-nemzetséghez tartoztak. A Both-Bath névalakokkal összefüggő edényfeliratok rokoni kapcsolatait a Csanádokhoz nem ismerem. 34. A 3—4. sz. korsó Bolya ~ Boya nevével, úgy látszik hogy halotti szertartással függhetett össze, az edények felületén látható kereszt-díszes mező tanúsága szerint. Boya, a Gyula-fiak egyike, vezérszerepet játszott az 1044— 1046 közötti Péter-ellenes mozgalmakban, az ún. „Pogánylázadásokban". Andrást, Bélát és Leventét akarták visszahozni az országba, ennek érdekében összeesküvést is szőttek Csanádon. A további kutatások feladata a történeti háttér kidolgozása és a pontosabb kronológia biztosítása a felirati anyagra való tekintettel. Mindenesetre a XI—

XII. századot kell tágabb értelemben tekintetbe venni a nagyszentmiklósi aranykincs összegyűjtésére és használati idejére nézve. 35. Az aranykincs utoljára a Csanád-nemzetség kezén volt együtt és Szentmiklóson a Csanád-nem birtokán rejtették el, bizonyára a nemzetség egyik érdekelt családja. Az aranykorsók karcolt feliratai alapján arra gondolhatunk, hogy a 3—4, 8, 11-12, 20-21 számú Bolyától, a 2. és 6. számú Béz ispántól az 5. számú Elye bég nagyúrtól, a 15-16.számúak Batanád urától, származik. Azonban a korsók kivitelezése, formája annyira egységes, hogy nem számolhatunk a darabok különböző forrásból való eredeztetésével. Inkább az hihető el, hogy az egész egy kézben maradt, szándékukban állt az edények rovásfeliratokkal való ellátása után a hagyaték szétosztása, de váratlan esemény Csanádon, arra kényszerítette a nemzetség tagjait, hogy saját nagyszentmiklósi birtokukon rejtsék el aranyaikat. Az elrejtésnek számos oka volt, legkésőbbi lehetőségnek az 1442. évi tatárjárást tekinthetjük. 68