A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere

A NAGYSZENTMIKLÓSI ARANYKINCS ROVÁSFELIRATAINAK MEGFEJTÉSE ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE Nagyszentmiklóson (= Sinnicolaul Maré) (volt Torontál vármegye, most Timis-Torontal), Románia, 1799. július 3-án Nákó Kristóf egyik jobbágya Nécza Vuin árokásás közben aranykincset talált.

1 A lelőhely a Sziget nevű városrészben volt, mintegy 10 km-re délre a Maros menti Oscsanádtól (a volt Marosvártól) és északra az Aranka folyótól. A kincs tulajdonosa az egyedülálló leletet két görög kereskedőnek adta el, de előbb számos darabot megtartott vagy értékesített. A kereskedők a pesti vásáron próbálták az aranytárgyakat értékesíteni. Császári rendeletre a 23 db-ból álló kincsleletet ugyanazon év szeptemberében a bécsi cs. és kir. régiségcabinet számára megvásárolták. Neuman bécsi múzeumigazgató 1805. évi feljegyzése szerint, egy szemtanú előtte kijelentette, hogy eredetileg több edény volt és ő a saját szemével látta a hiányzó edényeket. Az általa látott edények igen nagyok voltak és az egész kincs aranyértéke 24—25 000 aranyra mehetett. A nagyszentmiklósi aranykincs régészeti irodalma igen gazdag (Id. a dolgozat végén), és mégis az edényeken látható rovásfeliratok megfejtése tekintetében ez ideig sem született meg végső megoldás. Kétségtelen, hogy a nagyszentmiklósi rovásjelek: az Orchon—Jeniszej— Tálas völgy, Don—Kubán vidék, valamint a székely-magyar rovásírás jellegzetességeit képviselik, anélkül azonban, hogy az eddigi megfejtési kísérletek mindezekkel összhangban álltak volna. így kétségtelen, hogy az eddigi megfejtési próbálkozások téves alapokon nyugodtak. így szükségesnek látom, hogy a nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratait — tekintettel az eddigi megfejtési kísérletekre — revízió alá vegyük és a megoldás munkáját az eddigi előzményektől függetlenül, elölről kezdjük el. I. A NAGYSZENTMIKLÓSI ARANYKINCS FELIRATAI Az edények sorszámozása az eddigi gyakorlat szerint továbbra is Hampel József alappublikációját követi,

3 de kapcsolódik Németh Gyula rovásszövegeihez,

4 Mavrodinov M. N. képes tábláihoz

5 és a magam munkájának illusztrációihoz is (IV—

XX. t.). íReiszig Ede, Torontál vármegye története: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye Bp. 1911, 313., 335—339.11. 2 Hampel J., A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorláskori művészetről: AE, 4 (1884) 1— 166., 1—2. 3 Hampel J., Der Goldfund von Nagy-Szent-Miklós, sogenannter „Schatz des Attila". Bpest 1885. — Hampel J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig 1905, I. 153—161; II. 401. pp.; III. 288. pp. 4 Németh Gy., Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós: Bibliotheca Orientalis Hungarica II. Bpest — Leipzig, 1932, 17—18. 5 Mavrodinov M. JV., Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós: Arch. Hung., XXIX, 1943, I— XXXVI. t. 31