A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)
Kemenczei Tibor: A tiszalöki bronz kardlelet
így nem nyugaton készített darab lehet, hanem a Felső-Tisza vidékre került Wörschach típusú kardok helyi utánzata. A tiszalöki kardlelet megerősíti Müller-Karpenak azt a megállapítását, hogy a csészés markolatú kardok gyártása a Felső-Tisza vidéken a nyugati, délbajor-keletalpi fémművességi központban készített kardok mintájára történt. 4 Müller-Karpe azonban az itteni csészés markolatú kardok készítését ugyanannak a „szlovák—felsőmagyarországi" fémművességi műhelynek tulajdonította, amely korábban, a Hallstatt A periódusban a liptói típusú kardokat gyártotta. A liptói és csészés markolatú kardtípusok lelőhelyeinek elhelyezkedése azonban mást mutat, az előbbiekkel ellentétben a csészés markolatú kardok zöme a Tiszától keletre fekvő területeken került elő. Egységes „szlovák—felső-magyarországi fémművességi központ" nem létezett, sem a Hallstatt A, sem a Hallstatt В periódusban. A Hernádtól nyugatra fekvő szlovákiai-felvidéki terület a Kyjatice-lausitzi kultúrákon át nyugati koravaskori urnamezős kultúrkörhöz kapcsolódik, míg a Hernádtól keletre fekvő kelet-szlovákiai, kárpátukrajnai, észak-magyarországi területeken — földrajzilag a Felső-Tisza vidéken —- a keleti Gáva kultúra népe élt. A két terület eltérő fémművességét a különböző bronztárgyformák bizonyítják. Ilyen a liptói típusú kard is, amely a szlovákiai fémművességi központ terméke volt. A Felső-Tisza vidékre csak importárúként jutott el, 5 a Hallstatt A periódusban ott nem készítettek tömörmarkolatú kardokat. A Gáva kultúra népének leggyakoribb harci eszköze ebben a korszakban a markolatnyújtványos kard lehetett. E kardtípushoz tartozó kard jóval nagyobb számban ismeretes a Felső-Tisza vidék és Erdély területéről, mint tömörmarkolatú kard, és sajátos erre a területre jellemző forma is kialakult itt (Unip-Uriu típus). 6 A Hallstatt В periódus folyamán megváltozott a helyzet. A tömörmarkolatú kardok — csészés markolatkoronggal — a Felső-Tisza vidéken és Erdélyben fordulnak elő már nagyobb számban. Gyártásuk a szlovákiai fémművességi központ területén megszűnhetett, illetve kisebb jelentőségűvé válhatott. A csészés markolatú kardoknak a Felső-Tisza vidéken, s Erdélyben a Hallstatt B x korszakban megkezdődött gyártása összefügg azzal a magas fokú bronziparral, amely ezen a területen kibontakozott, mindenekelőtt a bronzedények gyártásával és az azokkal folytatott nagymértékű kereskedelemmel. A Reinecke BD és Hallstatt A periódusokból is sok bronzleletet ismerünk ezekről a területekről, ami nyilvánvalóan fejlett bronziparra mutat, de úgylátszik csak a bronzedények gyártásával jutott ez a bronzipar olyan termékhez, amely Dél- és Észak-Németországtól a Jylland félszigetig keresett árú lett. 7 A nyugati területekkel való élénk kereskedelmi kapcsolatot bizonyítja az is, hogy a Felső-Tisza vidéki, erdélyi HB r kori raktárleletekből számos olyan tárgyat ismerünk (sarlók, tokosbalták, karperecek), 8 amelyek nyugati eredetűek. Ez úton kerültek a csészés markolatú kardok is — Wörschach és Königsdorf típus egyaránt — erre a területre, s ezek mintájára megindult helyi gyártásuk is. A Kárpát-medence keleti felében a csészés markolatú kardokat tehát nem 4 Müller-Karpe, H., Die Vollgriffschwerter . . . 38. 5 U. ott, 25.; Erdélyre vonatkozólag: Alexandrescu, A. D., Dacia 10 (1966) 118. 6 Alexandrescu, A. D., Dacia 10 (1966) 131. 7 Merhart, 67., Festschrift Röm. Ger. Zentralmuseum Mainz, II, 1952. 5.; Thrane,H., Acta Arch. Kopenhagen 36 (1965) 183. 8 Jósa A. — Kemenczei Т., A nyíregyházi Jósa András Múz. Évk. 6—7 (1963—64) 43. 26
