A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

— Mit? Mit? Mit? Hát ő hallotta ugye attul az öreg embertül mégis, hogy hát annak a csirkének, mikor mondja, hogy „mit, mit", akkor annak azonnal parancsolni kell valamit. Hogy hát valami dogot kell adni, mert máskülönben, ha nem ad neki az ember dogot, hát akkor baj van. Hát így osztán a fiatalember kigondolta, hogy hát mit is csináljon hamaroson. Azt mondja hát: — Ide hallgass! — azt mondja. — Hozzál nekem ide az udvarra — azt mondja —, huszonnégy öl fát! Hát akárhonnen hogy hozzon. Hát a fiatalember kinéz az istálló ajtón, hát lássa, hogy mán a huszonnégy öl fa mán ott is van sorba. Akkor a csirke elhallgatott. A jászol alá bebújt és nem csinált tovább semmit. Eljön a második éccaka. Megint mondja, hogy hát: — Mit? Mit? Mit? Hát nem jut az eszébe a fiatalembernek semmi, hogy hát mit is mondjon neki. Mit parancsoljon. Hát hamaroson hát: — Hát — azt mondja —, hord meg az udvart — azt mondja —-, főddelí Hát nézi, hát meg van az udvar hordva főddel, úgy, hogy teljesen fel van telve. Eljön a reggel. Elmegy az öregemberhez. Azt mondja neki, hogy hát: — Ide hallgasson! — azt mondja. — Hát ez a csirke mindig mondja éccaka, hogy „mit, mit". Dehát én mit tudjak neki parancsolni? — azt mondja. — De hát annak muszáj valamit parancsolni, ahogy maga mondta! — azt mondja. — Hát mit tudjak neki parancsolni? — Ejnye fiam — azt mondja —, hát olyan gyenge eszed van? — azt mondja. — Hát mondjad neki — azt mondja —, hogy hát neked — azt mondja —, építsen egy olyan házat — azt mondja —, ami egy rendes ház lesz! Másik éccaka pediglen — azt mondja —, építtess vele istállót! Harmadik éccaka meg ezt, meg azt! Ugy, hogy te egy borzasztó nagy gazdag ember leszel! — azt mondja. — Az hoz neked jószágot, hoz neked mindenfélit! Pénzt hozathatol vele! Ugy, hogy a pénzbül fődet vásárolsz, mindenfélit! — azt mondja— Minden meglesz! Hát a fiatalembernek vót is egy kis telekhelye ügyi mán ű kocsis vót. Hát ű magába vót, nem vót se szüleje, senkije se. Egy kis telekhelyet vett magának. Amit beszerzett egy kis telekhelyet. Hát második éccaka mondja a kis csirke, hogy: — Mit? Mit? Hát ő mindjárt készíttetett egy házat. Hát el is ment a fiatalember. Nézi, hát a ház fel van épülve és gyönyörű szép kis ház. Na, megin második éccaka mondja. Akkor osztán építtetett istállót. Csűrt építtetett, mindenfélit. Addig-addig, hogy pénzt is hozattatott magának. Hát annyi pénze vót, hogy rengeteg pénze. Hát a fiatalember nem csinált egyebet semmit se. Otthatta a gazdáját. Elment haza. Bebútorozta a szobáját, a lakását. Es ott éldegélt nyugodtan. De a kis csirke minden éccaka mondja, hogy: — Mit? Mit? De neki parancsolni kellett, hogy valamit csináljon. Hát ő mán nem tud mit hozatni. Fával megrakatta az egész udvart. Mindenfélét, gyümőcsfávaí befásította a kertet az a kis csirke. Neki mindent. Hát nem tud mit csinálni, elmegy az öregemberhez. — Ide hallgasson! Mondja meg, hát hogy tudjak tülle megszabadulni? Hát én ennek munkát nem tudok mindég adni! És maga azt mondta, hogy 1,3* 195