A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)
M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben
emberre mondják: „Olyan vagy mint egy lidérc!" A vékony gyerek láttán keseregnek: „Olyan sován ez a gyerek, mint a lidérc!" A beteges asszonyokra mondták régebben: „Biztosan lidérces!") Tanulmányunk bevezetőjében jeleztük, hogy néhány lidércről szóló történetet teljes szöveggel is bemutatunk. Már Ortutay Gyula 1940-ben felhívta a figyelmet a „Fedics Mihály mesél" című mesekötethez írt tanulmányában a komplex lejegyzés fontosságára, amely megőrzi az epikus elemeket is. 46 Az újabb közlések közül Maácz László tanulmányát említjük többek között, aki a hiedelmek és az epikus műfajok összefüggéseit vizsgálja. 47 ' Erdész Sándor, a Jósa András Múzeum 1958-as Evkönyvében közöl olyan hiedelemszerű történeteket, amelyekben a hős állattá tud változni, vagy másokat változtatni. Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XI— XII. kötete szintén teret szentel a babonás történeteknek. 48 Az általunk lejegyzett lidérc-hiedelmek közül néhányat — tekinthetjük ezeket típusoknak is —, bemutatunk. I. Lidérctörténet (Pózmán István). Hogy hogyan lehetett az embereknek lidérce, erre vót a rígebbi embereknek egy feladata. Dehát ezt is így hallottuk, hogy a lidérc. Valakinek tán sok pénze vót vagy ez, vagy az, rámondták, hogy biztosan lidércje van. Hát a rígi mód szerint, nagyon-nagyon régen talán az is megtörtint, hogy a lidérchez csak úgy lehetett jutni, ha valaki saját kitermeli. Dehát egy tiszta fekete tyúknak a tojását, első tojását lesni kell. Mikor ez megtojt, de abba a tyúkba ne legyen egy csepp fejér szál sem. Ezt a tojást — bár nő vagy férfi —, a hóna alá fogja és bizonyos három hétig ű lefekszik az ágyba. Olyan szimolálással, hogy ő beteg. De azirt szükség orvosra soha nincsen, csak mán a legutolsó napokban. Akkor egy kicsit — így mondják —, hogy hát olyan kíséreti formába esnek. Amikor ez megtörtint, kikőtt a kiscsirke, akkor két-három nap múlva már a kiscsirke szépen járkál a házba. Ide ül, oda ül. Sokszor a régi mód szerint, fel a konyhára ül, igen, kandallónak hittak, oda ül. Es aztán akkor mondja, hogy hát: — Mit hozzak ? Mit hozzak ? Mit hozzak'( Hát oszt így az illető amit mond, hát ő teljesíti is láthatatlanul, hogy azt nem látja senki, de már ott is van már reggelre, amit kívánt. Pénzt, vagy bár akármit, hogy minden megteljesedett. De valószínűleg azt is hozzá teszem, hogyha a lidérc tyúk vagy kakas vót, ugyan annak az illetőnek vele kell többször foglalkozni. Hálni. Na, mikor osztán mán teljesen megunja, hogy mán nem tud vele mit csinálni, nem tud tülle megszabadulni, hát más módja nem vót osztán — a régi monda szerint —, csak osztán kivitte valami legközelebb keresztútra és ottan letette. És mondta, hogy: 40 Ortutay Gyula, Fedics Mihály mesél. Bp. 1940. 69—70. Ortutay Gyula, i. m. 294., 399—400. 47 Maácz László, Adatok a hiedelmek és az epikus műfajok összefüggéséhez: Ethn. LXVI1. (1956) 279—293. 48 Erdész Sándor, i. m. 215—226. Balassa Iván, Karcsai mondák: U. M. N. Gy. XI. Bp. 1963. Béres András, Rozsályi népmesék: U. M. N. Gy. XII. Bp. 1967. 190
