A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Farkas József: Bakos Ferenc a mátészalkai parasztorvos

Felesége azt tartotta róla, hogy bogaras, hóbortos ember. Nem tudott összemelegedni az emberekkel, de azért nem embergyűlölő. Szereti a társaságot, a népes csoportokat, talán azért, mert ott alkalma nyílik a szónoklásra, képességei csillogtatására. Kiváló emlékezőtehetsége folytán jól emlékszik a régmúlt időkre. A régi történeteket lebilincselő elbeszélő stílusban adja elő gyakori hallgatóságának. Igazi népi tehetség, aki sajnos nem tudott kibontakozni, pedig talán ha lehetősége lett volna, ma mint kiváló tudóst tisztelhetnénk. A művelődés szempontjából elmaradt környezete, szűk lehetősége elfojtotta tehetségét, visszafejlődött és így lett részben bogaras, vagy ahogyan a falubeliek mondják, habókos. Vallási felfogása is ezt mutatja. Minden vallást elfogad, de egyet sem tart magára nézve kötelezőnek. Ruhája is elüt a falubeliek ruhájától, feltűnést keltő, ezzel is magára akarja vonni a figyelmet. Egyénisége vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy ez kétféle; alkotó és egzaltált. Korosodásával ez az egzaltáltság mindjobban elhatalmasodik rajta. Ha gyógyító tevékenységét vizsgáljuk, nem szabad elhallgatni a közösségre gyakorolt káros hatást sem. Igen elterjedt gyógyító mód nála a zöld mákgubóból készült tea. Piciny, 1—-2 éves gyermeknek szokta ajánlani, ha nagyon sírós. Azt hiszem nem szükséges az ópium káros hatását hangsúlyozni éppen akkor, amikor ez a káros gyakorlat paraszti társadalomban kivesző félben van. Nem kevésbé a negatív vonások közé tartozik a hivatalos orvostudományról vallott felfogása és ennek hangoztatása. A közösség számára hasznos és áldásos közegészségügyi intézkedések lebecsülése, mivel ez az ő körét mindjobban szűkíti, háttérbe szorítja és végveszedelembe sodorja. Farkas József 180