A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Merényi László: Szabolcs-Szatmár története az 1945-ös és az 1947-es választások között

Befejezés Az előbbiek során áttekintettük Szabolcs-Szatmár fejlődését az 1945. november és 1947 augusztus közötti 22 hónapban. Ebben az időszakban az MKP vezette demokratikus erők szép sikereket értek el ezen a tájon is. Nem ment mindez simán. Kemény harcokban születtek meg az eredmények: a reakciós erők visszaszorítása, a földreform eredményeinek megszilárdítása, a gazdasági stabilizáció végrehajtása, a tervgazdálkodásra áttérés előkészítése, a közoktatás demokratizálása stb. Leginkább filegyemre méltó az a körülmény, hogy e két esztendő alatt a nyírségi lakosság öntudata sokat fejlődött, s politikai téren ez a vidék 1947-ben már nem számítható az elmaradottak közé. Az elért sikerekben a döntő szerepe a Magyar Kommunista Pártnak volt. A MKP tevékenységét Szabolcs-Szatmárban 1945—1947. között a következő vonások jellemzik: 1. Akárcsak országos viszonylatban, a Nyírségben is a kommunisták az 1945—1947. közti időszakban a széles tömegekre bátrán támaszkodtak. Az MKP politikája a nép érdekeit fejezte ki és állandó közvetlen kapcsolatban állt az egyszerű emberekkel. Figyelembe vette a lakosság problémáit és kívánságait. A dolgozók jogos követeléseinek mindig hangot adott, és téves nézetek esetén nem sajnálta a türelmes felvilágosító munkát. Ennek a politikának köszönhető, hogy Szabolcs-Szatmár népe mely 1945-ben még nagyrészt előítéletekkel viseltetett a kommunisták iránt, 1947-ben már tárgyilagosabban nézte és becsülte őket. 2. A kommunisták a reakció elleni elszánt harcban ezen a vidéken is helyesen alkalmazták a demokatikus erők összefogásának politikáját. Akárcsak hazánkban mindenütt, a Nyírségben is a szociáldemokratákkal és a parasztpárttal való „baloldali blokk" volt az egységfront fő formája. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a MKP elhanyagolta volna a kisgazdapárt balszárnyával való kapcsolatot; 1947 tavaszán már ez utóbbira is támaszkodhatott bizonyos mértékig a jobboldal elleni küzdelemben. Jó segítői voltak a kommunistáknak a demokratikus tömegszervezetek; szabolcs-szatmári viszonylatban különösen a szakszervezetekről és az UFOSZ-ról mondható ez. Általában az MKP itt is a helyes lenini politikát alkalmazta a szövetségesek iránt. 3. A Magyar Kommunista Párt 1945—1947. között helyes irányvonalat folytatott, és a Nyírségben sem követett el lényeges hibákat. Dogmatikus vagy revizionista elhajlás nem lett úrrá itteni szervezeteiben sem. Igaz, soraiba időnként nem odavaló elemek kerültek be; a párt azonban egészséges szervezetként ki tudta vetni magából ezeket. Az is tény, hogy a MKP kevés szakképzett káderrel rendelkezett. A párttisztségek betöltőinek — különösen falun — sok esetben hiányos volt az iskolai végzettsége. Ez azonban 1945—47ben nem volt döntő kérdés, és ekkoriban nem okozott még olyan problémákat, mint a fejlődés későbbi szakaszában. A kommunisták, megnyerve a dolgozó nép szeretetét, 1947 után diadalra juttatták a szocialista fejlődést hazánkban. Az azóta eltelt 17 esztendő során jelentős eredmények születtek Szabolcs-Szatmárban is. Mások ma a problémák, mint voltak 1945—1947-ben. Ezeknek az éveknek a tanulságai azonban nem lebecsülendőek. Az 1945. november és 1947. augusztus közötti időszak harcai fontos előkészítését jelentették a szocialista útra való áttérésnek. E két esztendő története, Szabolcs-Szatmár haladó hagyományainak szép fejezetét képezi. Merényi László 141