A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)
Merényi László: Szabolcs-Szatmár története az 1945-ös és az 1947-es választások között
méltó jelenség, hogy a párt agitáció ja megnövekedett az értelmiség körében. A szellemi munkások részére több gyűlés volt 1946 utolsó hónapjaiban; így a a szeptember 21-it Horváth Márton, 117 a december 8-it pedig Alexits György tartották. 118 Igaz, a párt munkáját zavarták egyes soraiba került nem megfelelő egyének. Több helyen, így Bökönyben is, nyilas múltú egyéneket kellett eltávolítani az MKP soraiból. 119 Még kellemetlenebb volt Kazár János ügye. Nevezett a párt megbízásából lett Nyíregyháza alpolgármestere; 1946. decemberében le kellett váltani pénzügyi visszaélések miatt. 120 A reakció ebből az esetből igyekezett politikai tőkét kovácsolni magának, de ez nem sikerült. Ugyanis éppen az MKP volt az, mely a leghatározottabban elítélte Kazár viselt dolgait és kizárta tagjai közül. „Múltbeli érdemek nem jogosítanak fel senkit — arra, mondta a párt nyilatkozata az eset lezárásakor, — hogy hivatali állásából anyagi előnyöket szerezzen magának." 121 A kommunisták később joggal hivatkozhattak arra: „A Kazár-ügy mutatja, hogy saját portánkon is rendet tudunk csinálni." 122 Az eset végeredményben növelte az MKP tekintélyét, mert megmutatta: eleven, egészséges a szervezet, és le tudja küzdeni az egyes személyek okozta kisebb válságokat. 1946. augusztus és december között a magyar politikai életben „szélcsend" uralkodott. Bizonyos „egyensúlyi állapot" jellemezte a demokratikus és a reakciós tábor erőviszonyait Szabolcs-Szatmárban is. A jobboldal ebben az időszakban a szeptember 3-i kisvárdai zavargásoktól eltekintve 123 nyílt megmozdulásokat nem szervezett; inkább arra törekedett, hogy meglevő hadállásait megőrizze, készülve egy későbbi támadásra. Tevékenysége ekkor inkább rémhírek terjesztésében, valamint abban állt, hogy a kisiparosok, kiskereskedők és a régi gazdák körében a „magántulajdon védelme" jelszavával a kommunistaellenes hangulatot élezze. 124 Ezt a célt szolgálta az úgynevezett „Magyar Parasztszövetség" is, mely augusztusban alakult a nagygazdák védelmére, és magát a „szakszervezetekkel egyenrangúnak" tekintve helyet követelt az önkormányzati testületekben is 125 ; ez a törekvése azonban nem járt sikerrel. A reakció kihasználta azt is, hogy a vármegyei közigazgatásban — a B-listázás ellenére — még mindig jelentékeny befolyással rendelkezett. Igaz, az új kisgazdapárti főispán: Tomasovszky Mihály nem tanúsított olyan nyílt jobboldali magatartást, mint elődje, Andrássy; kétségtelen azonban, hogy a „baloldali blokk" álláspontját magáévá nem tette. Jellemző, hogy Szabolcs vármegye kisgazda többségű „kisközgyűlése", valahányszor vita merült fel a községi képviselőtestületek és tisztségek betöltéséről, általában mindig a baloldali pártok ellen döntött. (így Tiszadadán a munkáspártok azon javaslatát, hogy a MNDSZ két képviselője is legyen a helyi törvényhozó; testület tagja, a megyénél elutasították. 126 ) 117 M. N., 1946. szeptember 22. 118 M. N.. 1946. december 10. 119 ÁLÉT, 1946/1033. 120 M. N., 1946. december 22. 121 M. N"., 1947. április 10. 122 M. N., 1947. április 1. 123 M. N.. 1946. szeptember 6. 124 ÁLAI, 1946/3896. 125 ÁLAI, 1946/15122. 126 ÁLFI, 1946/884. 131
