A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Jenei Ferenc: Az ecsedi Báthoriakról

Elmerte Ecsedbe és elálmélkodik a számtalan udvar- népen és fő-fő népeken. A fő nemes népek székben ülvén, néhol a gyalogok között kezeket fogja vala és kérdezi vala, ha ez e az úr ? Végre bé menvén a várba az úrhoz, köszönti; az úr nem kelé fel előtte, veszteg üle. Ebédre meg marasztal és meg vendégeli. Az ebéd után pedig kér vala az úrtól kölcsön a császár számára (a nervust akarván kicsalni); de eludálá az úr a practikát, mondván; Látja kegyelmed, én nékem sok udvar népem vagyon, ennek minden hóra meg kell fizetnem. Jakab János ki jővén Ecsedböl, azt monda: Nem nagyságos úr az ember, hanem nagy herceg."

10 Takáts Sándor írja, hogy a bécsi udvarnak nagy gondot okozott Báthori hatalma és még nagyobbat Báthori vagyona, gazdagsága, amit szeretett volna megkaparintani és kincseivel Rudolf király tárházát gyarapítani. A kamara emberei betegsége hírére Ecsed körül kémlelődtek, hogy halál esetén, mert örököse nem volt, rögtön érvényesíthessék a király „jogait".

11 Nevét megőrizte a magyar irodalom története is. Áldozatkész pártfogója volt a Károli-Biblia megjelenésének. Kapcsolatban volt Balassi Bálinttal és az újsztoikus főurakkal. Rákóczi Zsigmond, Homonnai István, Homonnai Bálint, Káthay Mihály és az első magyar költőnő Telegdy Kata nemcsak rokona volt, hanem irodalmi szálak is fűzték őket hozzá és szolgálatában találjuk Rimay Jánost is. Báthori személyes hangú imáinak, énekeinek, elmélkedéseinek gyűjteménye igen magas színvonalon tárja fel lelkivilágát. A református egyháznak nemcsak hívő támogatója, hanem ahogy végrendeletében mondja, a „pápista bolondságoknak"-keményszavú ellenzője. És ez a pont az, amit cselekedeteiben a magyar művészet kutatója sajnálattal hibáztat. A gazdag Báthori kincstár középkorból származó és egyházi rendeltetésű értékeit, lett légyenek azok iparművészi remekek, vagy könyvek, végrendeletében megsemmisíteni rendelte. Rokona Telegdi Pálné Várday Kata mikor özvegyen maradt, hajolt arra, hogy a katolikus vallásáról reformátusra tér át. Ekkor írta Báthori neki: „ha én kegyelmednek volnék, ugyan mostan, ki hányatnám a templomból ama apró bálványokat, ha most nem is, de Idővel, egyszeris, másszoris ki hányatnám." — Persze ezek a „bálványok" — képek, szobrok, a magyar művészet emlékei voltak. Amikor hatvan évesen meghalt, azzal a reménnyel hunyta le szemeit, hogy az ellenségtől, amely ellen annyit küzdött, a Habsburg háztól megszabadul nemzete. Bocskay István már kibontotta a szabadságharc zászlait és Báthori a maga nagy tekintélyével, hatalmi súlyával csatlakozott hozzá. Maga Bocskai István kereste fel Rákóczi Zsigmond, Homonnai Bálint, Barcsay János kíséretében és mikor a csatlakozó szót kimondotta, Magyarország főkapitányává tették.

12 De már nem sokat tehetett Bocskay érdekében. 1605Július 25-én este meghalt. Vele kihalt az ecsedi Báthori család. Amikor a nyírbátori templomban (a mai református templomban) temették, Bocskai István fejedelem is ott állott a koporsó mellett. A Krónikás kSzepsi Lackó Máté pedig a következő szavakkal búcsúzott tőle: „1695 25 julii kilencz és tíz óra között estve a tekintetes és nemzetes Nyir-Báthory István Ecsedben meghala. Ötszáz esztendőnél több ideig durált 10 Sepsi Lackó Máté Krónikája. — Mikó Imre, Erdélyi történelmi adatok. Kolozsvár, 1858, 51. 11 Takáts Sándor, Regi idők, régi emberek, Bp. 1922, 3. 12 Sepsi Lackó, id. mű 64—65. 106