A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori (XI–XIII. századi) földvárai és monostorai

esetben, a bizonyára különböző építési periódusokat jelenthető falcsatlakozások eléggé értetlen elhelyezkedése csak az ásató rossz megfigyeléseinek eredménye. A templom Ny-i oldalán a DNy-i toronyhoz építve három téglasírt találtak (a felmérésen sírszámozás nélkül). A sírokat élével egymásra rakott téglával vették körül, alját pedig lapjára rakottakkal. A részben megbolygatott csontvázak mellett semmit sem találtak, a II. sz. sírban egy lapjára fektetett tégla volt a fejalj. Az I—

II. sz. sír, valamint a templom D-i oldalán feltárt IV. sz. sír tájolása Ny-K-i, a III. sz. síré K-Ny-i. Kiss Lajos szerint az É-D-i irányú kerítésfalnak tekinthető falszakasz a felmérésen jelzett részen megszakadt, további E-i irányban történő folytatását nem lelték meg. Az ebből a falból K-i irányban kiinduló 40 cm (!) széles, 4,44 m hosszúságú íves falszakasz lapjára fektetett téglrkból állt, folytatását szintén nem észlelték. Ugyancsak nem sikerült megállapítani, hogy az E-Dirányú kerítésfalból kiugró, 2,22 m átmérőjű íves falszakasznak mi volt a rendeltetése (Kiss Lajos szerint szentképet vagy szobrot helyeztek el itt), valamint annak a 7 m hosszú, 60 cm széles falmaradványnak, amely a kerítésfal alá tart. A monostorépület ásatási felmérése alig adott eligazítást az egyes részek rendeltetésére vonatkozóan, ezzel szemben a monostor templomának E-i oldalától számított 28,6 m-re feltárt kis templom (kápolna ?) alaprajzi rendszere világos. A félköríves szentéllyel záródó egyház belvilágának hossza 8,4 m, külső oldalainak mérete 8,1 X6,45 m. Az lm széles falakat teljesen kiszedték, csupán a DK-i sarkon maradt meg néhány tégla, így a templom alaprajzi rendszerét a zöld színű döngölt agyag-alapozás adta meg. A fundamentum ÉK-i sarkában Zsigmond legyei király (1507—1548) ezüst garasát találták, véleményünk szerint ez egyben a pusztulás időpontjára is rávilágít. Egyébként sem sírokat, sem kriptát nem észleltek a kápolna területén. Az ásató Kiss Lajos ez esetben nyilatkozott a feltárt objektum koráról: kápolnánkat a XII. századra keltezte.

24 A Nyíradony-Kenderföldeken feltárt monostor építésének időpontját — mint láttuk — a meglevő adatok alapján nem tudjuk eldönteni. Csak újabb szakszerű régészeti munka segítheti elő a nyíradonyi monostor, a (íutkeledek ősi temetkező helye, felmerült, s meg nem válaszolt kérdéseinek megoldását. A Káta-nemzetség császlói monostorának tárgyi emlékeire 1967 márciusában végzett helyszíni szemlénk vetett fényt. Pintye János 74 éves császlói lakos elbeszélése szerint, a 30-as évek második felében, a helybeli ref. lelkész és dr. Simon Boldizsár debreceni lakos, az 1798-ban épült ref. templom

25 D-i oldalán és a templombelső DNy-i sarkában végzett „feltárást". A déli oldalon széles, vékony téglákból épített félköríves falmaradványra bukkantak, ennek közelében 1962-ben villámhárító gödrének készítésekor egy sírt bolygattak meg. A templombelsőben a D-i oldallal — tőle 50 cm-re — párhuzamosan futó falmaradvány került elő, ezenkívül a DNy-i sarokban két kőfaragvány. A kőfaragványok egyikét a templom előtti bokrokban találtuk meg (15. kép), a másikat a templomdombot körülvevő Utca-tó D-i átereszé24 A közigazgatásilag ideiglenesen egyesített Szabolcs és Ung vármegyék közönségének 11000—1937. számú Jelentése az ideiglenesen egyesített vármegyék alispánjának a vármegyék közigazgatásának 1936. évi állapotáról. Nyíregyháza, 1937. 73. 25 Kiss K., A szatmári reform, egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 393. 100