A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Gombás András: Az 1850. évi szentmihályi parasztfelkelés

A jobbágytelkek szaporítása Meg kell említenem azt, hogy 1787-ig a községben 110 6/8 jobbágytelek volt. Sőrés János szerint: „A .. .110 és 6/8 telek (bőven lévén kiadva) 1787Ъеп egy Mauska nevű mérnök által felméretett s a lakosság szaporodását tekintve 200 telekre pótoltatott ki, de e 89 telek pedig allodiális lett, mely később oly sok kellemetlenségnek lett szülő oka."

2 A jobbágytelkek előbbeni „bőven" való kiadását erősíti meg a korabeli Virág András paraszti feljegyzése is így: „a 110 6/8 telek magában foglalta a 200 telek földet."

3 Az 1824. évben az országgyűlés határozatával elrendelt jobbágytelkek összeírására megjelent a kiküldött királyi biztos. Ezt előző napon az alispán és egy szolgabíró esküdt kijött a megyétől Nagykálióból. Gyűlést rendeltek, melyen a földesúr is jelen volt. „Másnap hitletétel mellett a jelenlévő királyi biztosnak 111 telket vallanak be. A 200 telek meghagyatván a lakosság birtokában: a rovatos íven elkészíttetvén azon megjegyzéssel, hogy 111 úrbariális, 89 pedig contractuális leend". „így a 89 telek felett meghúzatik a vészharang."

4 Ehhez idézem Virág András paraszti feljegyzését: „Mert a Gróf azt mondta az elöljáróságnak, hogy ha mind a 200 telket be valják nem bírják ki fizetni az adóját egy ember találkozott Szabó Pál István a ki bevallotta a 200 telket de ere azt felelte az elöljáróság, hogy részeg ember."

5 Az 1809-től, illetve 1811-től kezdődő jobbágysorsot nehezen viselte a község lakossága. Míg azelőtt jó volt a viszony a földesúr és a lakosság között, a jobbágysorba kényszerült parasztság mindjobban elidegenedett a földesurától. Az elidegenedést fokozták az uraság mindenkori gazdatisztjei is, akik sok esetben törvénytelenül jártak el, erőszakoskodtak és hatalmaskodtak. Megtehették, mert az uraság nem lakott a községben s nem maga gazdálkodott. A panaszok sem juthattak el hozzá. Közben 1834-ben a 89 allodiális, contractuális telekből 13, nemesek által használt, visszakerült a majorsági földekhez s használóik azok helyett a jobbágyok által használt földből kaptak telkeket. így a vitás telkek száma 76-ra csökkent. Ezt a 76 telket 107 zsellér és 22 nemes használta és viselte azok terheit, úgy mint az úrbéresek. 1837. július 3-án a község megindítja az ún. úrbéri rendbeszedő pert, mivel kezdettől fogva a 89 telek használói is ugyanúgy fizették az adót, mint a 111 telek művelői. Az ügy intézése késik. Még 1840-ben sincs döntés. 1841 május havában vármegyei deputáció száll ki, de a vita elintézése nem sikerül. A község 1845-ben ismét felújítja az úrbéri rendbeszedő pert a megyén, honnan a kérelmet a helytartótanácshoz terjesztik fel. A helytartótanács döntése a grófnak ad igazat s így marad minden a régiben. Az 1847. évben az úrbéri rendbeszedő pert a helytartótanács visszaküldi a községhez módosítás végett s egyben elkötelezik a községet ügyvéd fogadására. A per azonban ismét a földesúr javára dőlt el. Az 1848. évi IX. törvénycikk hozta meg a jobbágyságnak az úrbéri terhektől való megszabadulást. Kimondta, hogy „ . . .az úrbér és azt pótló szerződések alapján addig gyakorlatban volt szolgálatok (robot) dézsma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntettetnek." 2 Sőrés: Sztm. t. 25. lap. 3 Virág András egykorú feljegyzései birtokomban vannak. 4 Sőrés: Sztm. t. 62. 1. 5 Virág András egykorú feljegyezése. 86