A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Kovács Sándor: Jegyzetek a Béla-várhegyi leletekről

nére egyes körülmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy feltevésekbe bocsátkozzunk. Egyes tényezők arra engednek következtetni, hogy e leletek kelta eredetűek.

10 Ezt látszik alátámasztani elsősorban az, hogy mindkét tárgy aránylag puha vasból készült. Ezzel magyarázható a pengedarab markolat felé eső végének többszöri meghajlítása anélkül, hogy az elpattant volna. Hasonló anyagból és eljárással készült eszközöket a keltáknál (is ?!) figyelhetünk meg. Másodszor számításba jöhet a La Táne kori temetkezések egyik sajátságos eljárása, az elhunyt kardjának erőszakos meggörbítése is.

11 Egyes szakemberek véleménye szerint a penge meggörbíthetősége alátámasztja és támogatja azt a véleményt, hogy a kelta kardok aránylag puha vasból készültek.

12 Ezt látszik igazolni harmadszor és nem utolsósorban az a tény is, hogy a pengedarab egy kétélű kard töredékét képezi, s köztudomású, hogy a kelták jellemző fegyvere is hasonló volt.

13 Akadnak azonban olyan tényezők is, melyek — ha nem is szólnak ellene, de — kérdésessé teszik ezen leletek kelta eredetét. Elsősorban az, hogy az általam ismert keltakori vaseszközökkel ellentétben, e két leletdarab szokatlanul jó állapotban maradt ránk, ami esetleg azzal is magyarázható, hogy több évszázaddal későbbi eredetűek (?!) mint a kelta leletek. Másodsorban az a tény, hogy a kardok erőszakos meggörbítése más népek temetési rítusában is megtalálható s így ez nem kizárólagosan kelta vonás. Mi több, hasonló lelet került elő egy vandál harcos sírjából Ardánházán, melyet Jankovich, M. a III. sz.-ra datál.

14 Ez számunkra annál is érdekesebb, mert bizonyos hasonlatosság tapasztalható a vandál harcos kardpengéje és a Béla-várhegyi pengedarab között. Mindamellett ha figyelembe vesszük még a pengedarabbal egy helyről feltételezhetően azonos kultúrrétegből származó pajzsdudor és a herpályi pajzsdudor — melyet a III. sz. második feléből származónak minősítenek

15 — közötti hasonlóságot is, úgy vélem, elegendő ahhoz, hogy elvessük e leletek kelta eredetére vonatkozó feltevésünket. Az elmondottakat összegezve a két lelet adatainak figyelembevételével, a pajzsdudor és a pengedarab korát a harmadik század második felére teszem. Kellő dokumentáció hiányában kénytelen vagyok a további meghatározásoktól tartózkodni, de úgy vélem, nem járok messze a valóságtól, ha a pengedarabot egy vandál kard töredékének, míg a pajzsdudort a herpályi pajzsdudorral rokon eredetű maradványnak (talán keleti germán eredetűnek ?!) tekintem. Nem lehetetlen, hogy ez a két leletdarab azon csatározásokból, harcokból származik, melyet a Felső-Tisza vidékén élő vandálok folytattak a harmadik század második felében a Dácia északnyugati határvidékén megjelenő— s terjeszkedni kívánó — új keleti germán nép, a gepidák ellen. 10 Ez a véleménye egyes munkatársaknak. 11 Bécséi, V.: A perkátai urnatemető és Vaskori lelet Fehérmegyében: AÉ\, 1890. X. 268. 12 Paur I.: Emlékek és leletek: АЁ. 1886. VI. 102. 13 Istoria Rominiei. Vol. I. Bucuresti, 1960. Pag. 235. 14 Jankovich, M.: Podkarpatska Rus v prehistorii. Mukacevo, 1931. X. t. 1. 15 Pulszky F.: Magyarország Archaeológiája, II. kötet Budapest 1892. 18. old. 32