A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Csiszár Árpád: A hazajáró lélek

tányérba az asztal közepére. Egy pohárba vizet és egy tiszta törülközőt. A lisztben madár nyomok látszanak. Madár képében jön vissza a halott. Az ajtón nesztelenül jön be, csak reggel látszik meg a nyoma."

267 ,,Az nagyon régen lehetett, hogy kitesznek egy tányért, egy törülközőt és egy pohár vizet. Az asztalra teszik. Ha megcsördül a kanál, akkor otthon volt a halott, a vizet meg hogy megissza."

268 „A mi szomszédunk azt mondja, hogy úgy kell csinálni, ha valaki meghal, egy pohár vizet kiteszünk az asztalra, hogy visszajön megmosdani. Ha visszajön, akkor nem halt meg. Tányért is tesznek és bele kanalat, hogy megcsörren e a tányér."

269 A különböző próbák arra valók, hogy meg lehessen tudni, hazajött e halott, hogy mint testtől elszakadt lélek járkál e a ház körül éjszaka madár képében. Az utolsó közlésben talán arról lehet meggyőződni, hogy nem tetszhalott e akit eltemettek, vagy talán arról, hogy a szertartások sorával nem sikerült a halott lelkét eltávolítani a háztól. Keveredhet itt is két különböző korszak hiedelme. Esetleg halotthamvasztásra emlékeztet az asztalra tett hamu. Kissé merész következtetés lehetne, hogy itt eredetileg a halotti hamvak próbájáról volt szó, annak a tudakolásáról, hogy a lángokkal, füsttel valóban teljesen kiszállt e belőle a lélek. Fentebb már beszéltünk a gonosz, testet megrontó lélek és a víz viszonyáról. Itt az elszállt lelkek megmosdása azt mutatja, hogy ezek a visszatérők nem azonosak azokkal a gonosz lelkekkel. Ezek nem kerülik a vizet, sőt megmosdanak, megtörülköznek. Éppen ezért van, hogy az ilyen jelek felismerése, a kitett dolgokon talált jelek nem okoznak nagyobb megrázkódtatást. Vannak esetek, amikor nem csak ilyen jelek vannak. A meghalt lelke egyenesen szemtől szembe megjelenik álomban, vagy ébren, hogy valamit számonkérjen, valamire tanítson, vagy segítsen. Ha valami hibát vet a hozzátartozók szemére, azt igyekeznek jóvátenni. Akik hazajöttek „Ha valami kedves darabja ittmarad a halottnak, azt a fejfához szokták elásni.

270 Ezt akkor csinálják, ha a halott visszajár érte."

271 „Azt tartották, hogy, ha valaki álmodott a halottal, biztos, hogy valami ruhája otthon maradt, azt vigye ki a temetőbe, ássa el a fejfához, hogyha hazajár. Ha többet álmodott vele a hozzátartozója, azért jött haza, mert a ruháját nem tették bele a koporsóba."

272 „Az anyjával nem tették oda a bolyhos keszkenőt. Minden ájszaka hazajött érte, kérte a kendőjét. Kivitték, elásták a sírjába."

273 „Mihály bátyámnak ittmaradt a nadrágszíjjá. A lánya mindig álmodott vele, hogy —azt mondja — nem tudom megkötni a nadrágomat. 0 kivitte a szíjjat 266 Kun Miklós, Nyírmada. 267 Papp Zoltán, Beregdaróc. 268 Varga Jánosné, Tákos. 269 Barkaszi József, Kőrizs István, Beregdaróc. 270 László Gyula: i. m. 488. lap. „A testtől szabadult lélek számára új testet kell készíteni, hogy legyen miben megpihennie addig is, míg ujjászülethetik. Ez az új test a bálvány, vagy fejfa." 271 Kajor Pálné, Vitka. 272 Varga Jánosné, Tákos. 273 Szerenyi Petemé, Beregdaróc. 187