A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Szalontai Barnabás: Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága

KERESZTES GYÖRGY NYÍRBÁTORI FAZEKASMESTER MUNKÁSSÁGA A nyírbátori nép háztartásának cserépedénykészletét vizsgálva, mind a készlet minőségében, mind használatában egyforma edényeket használt a zsellér és középparaszt. Az edényféléket hasonló módon használta. Különbség csak az edények mennyiségében volt. A közép- és módosabb paraszt házánál természetszerűleg nagyobb volt a szükséglet, és ennek a kielégítésére jobban megvolt az anyagi lehetőség, a szegényparaszt viszont csak a legnélkülözhetetlenebb cserépedényeket szerezte be.

1 A múlt század 80-as éveiben a Nyírvíz csatornázása folytán, — mely Nyírbátort is nagymértékben érintette — jelentős területek váltak alkalmassá a szarvasmarha legeltetésére, tehát az állattartásra.

2 Ennek folytán a tejtermékek tárolásához és felhasználásához nagy mennyiségű edényfélére volt szükség. így bizonyos edényfajták (különféle űrméretű csuprok, szilkék, tejforraló lábasok) nagymérvű vásárlása a paraszti gazdálkodás növekvő állattartásával szorosan összefüggött.

3 Figyelmet érdemelnek azok a különbségek, melyek a summások, zsellérparasztok, a nincstelenek és a földdel rendelkező középparaszt, vagy módosabb paraszt cserépedénykészletében, és ennek következtében némi használatában megmutatkoztak. A középparasztnál az együttélő nagycsaládnak, a gazdaságnak és az itt dolgozó napszámosoknak, esetleg cselédeknek jóval több használati cserépedényre volt szükségük, mint a zselléreknek, summásoknak, akik csak a nyári kommencióból, és a hozzákeresett napszámbérből tengették életüket. Minél nagyobb volt a föld és a családtagok száma, természetesen annál több cserépedény kellett egy háztartásban. A középparasztoknál a nagycsalád később bomlott fel mint a zsellérparasztnál.

4 Tehát a parasztházaknál előforduló kerámiakészlet mennyisége így egyenes arányban volt a gazdasági helyzetével, az edények megbecsülése viszont sok esetben éppen fordított arányban volt vele. A polgáriasodás, hagyó1 Román J., Sárospataki kerámia. Bp. 1955. 36., Pócsiné 72 é. Zrínyi 18., Kovácsné 80 é. Sóhordó 9., Vagoné 80 é. Sóhordó 23., Kónyáné 74 é. Sóhordó 12., Szilágyiné 72 é. Debreceni 36., Bécsiné 79 é. Iskola 54., Ponkháziné 83 é. Iskola 56. szíves közlése. 2 Imre J., A Nyírvíz Szabályozó Társulat története 1879-1929. Nyh. 1929.3-10., 45 — 46., MMOK: Nyírbátor városképi és műemléki vizsgálata. 1951. 15. (kézirat-rotaprint). 3 Román J., i. m. 35 — 36., Morvay J., A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában: NÉ. XXXVII (1955) 50-51., Vadonné 78 é. Árpád 49., Hadházinó 72 é. Szentvér 41., Madainé 70 é. Mártírok 71., Kondásné 65 év. Mártírok 82., Veresné 75 é. Mártírok 101., Kemecseiné 76 é. Mártírok 103., Sólyomné 73 é. Mártírok 113., Bákonyiné 90 é. Kisbogáti 21. szóbeli közlése. 4 Luby M., A paraszt élet rendje. Bp 1935. 24 — 65, Kardos L. Az Őrség népi táplálkozása Bp. 1943. 24-25., 258-266., Morvái J.,i. m. 60-61., Koleszárné 71 é. Szentvér 14., Vadonné 82 é. Szentvér 71., Molnárné 72 é. Szentvér 45., Baracsiné 67 é. Szentvér 113., Tallódi E. 77 é. Szentvér 83. szóbeli közlése. 143