A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

vezkedésre, nyilas provokációkra kerül sor.

62 A nagybirtokokon az egykori intézőkkel és gazdatisztekkel valóságos közelharcot kell folytatniuk a földosztó bizottságoknak. A földreform hírére előkerültek az elmenekült földbirtokosok is. Különösen az ország teljes felszabadulása után gyorsul meg visszaszivárgásuk Budapestről, a Dunántúlról, valamivel később „nyugati hadifogságból". Ezek személyesen, összeköttetéseikkel, vagy ügyvédeikkel mozgásba hozták az államapparátusban megbújó lakájaikat. Egyik-másik faluban a főjegyző egyszerűen letagadta, hogy tudomása lenne a földreformról, s csak határozott fellépésre, pár nap késéssel doboltatta ki, hogy „aki földet akar igényelni, jelentkezzen a községházán".

63 Különösen Szabolcsban a régi szolgabírák is mindent megtettek, hogy a földreform végrehajtását, a földosztást megakadályozzák. A megye főispánja — az egykori földbirtokosok volt ügyvédje és bizalmasa — ugyanis úgy demokratizálta a közigazgatást, hogy a régi szolgabírákat egyszerűen áthelyezte más járásokba. így azután érthető, hogy a tiszai járás főszolgabírája, Fernbach például egyszerűen nem akarta engedélyezni a Földművelésügyi Minisztérium járási megbízottjának működését azzal, hogy „erre nem volt főispáni utasítása". A vármegyeháza egyik szobájában a legtöbb földreformmal kapcsolatos rendeletet, plakátot a por lepte be.

64 A szabotálások, rémhírterjesztések ellen a Földművelésügyi Minisztérium vármegyei megbízottjának kellett fellépni. Három főjegyzőt letartóztattatott, Nyírbátorban pedig egy földbirtokost internáltatott, aki azzal fenyegette az igénylőket, hogy „visszajönnek a németek". A kisvárdai járásban, Rétközberencsen és Ajakon olyan híreket bocsátottak szárnyra, hogy „a földigénylők összeírása arra szolgál, hogy az összeírottakat elvigyék Oroszországba". Erre az asszonyok megrohamozták a községházát, és az összeíróíveket széttépték.

65 Kemecsén az egyik földbirtokos, aki egyben a vármegye gazdasági felügyelője is volt, cselédeinek egy-egy kat. hold földet igért, ha nem igényelnek földet. Ugyanakkor meg is fenyegette őket, hogy mindannyiójukat kihajigálja, ha földért jelentkeznek. A földreform úgysem lesz állandó, nála meg a cselédeknek mindig lesz kenyere — mondogatta, s nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátette: „Remélem, hogy maguk sem akarják a kolhuszt (!) meg a csajkát!"

66 Hivatkoztak a birtokosok termelési érdekekre is, hogy földjüket mentsék, miközben törvénytelenségnek bélyegezték a földosztást. Arra hivatkoztak, hogy „a haszonbérlő nem meri folytatni a földek művelését", mert attól tart, hogy másnak a javára fog dolgozni, a földhözjuttatottak meg „érzik, hogy birtokszerzésük nem törvényes alapon nyugszik", így ezek is vonakodnak a föld megművelésétől.

67 Amikor mindezek a mesterkedések a földek kiosztásának egyre gyorsuló ütemét nem tudták megállítani, legalább a birtokok értékesebb, használható gazdasági felszereléseit igyekeztek megszerezni. Rozsályban a földbirtokos egyik cimborájával összejátszva a cséplőgépet szerette volna volt birtokáról 62 Tanulmányok, i. m., 328. 63 Az ezeréves jussért, i. m., 78. 64 Felszabadulás, i. m., 463. 65 Uo. 66 Nyír. ÁL. MFH iratai: Kemecse 1945. 67 Uo. 127