A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

Természetesen az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a kommunistákon kívül is voltak, akik a demokratikus átalakulás során a földreform kérdésében együtt haladtak a kommunistákkal. A szociáldemokrata párt debreceni közgyűlésén Balogh István miniszterelnökségi államtitkár mondotta el, hogy a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok nemcsak abban egyeztek meg, hogy a földreformra szükség van, hanem a kormány olyan földreformot is hoz, amely az összes pártokat kielégíti, mert „minden pártnak egy a jelszava: azé legyen a föld, aki megműveli".

28 Aki nem így goldolkodott, az egyelőre tartózkodott attól, hogy — legalább is nyíltan — ellenvéleményét kifejtse. Ugyanis mindenki előtt nyilvánvaló volt, aki csak józanul gondolkodott ekkor, hogy a háborúban tönkrement ország újjáépítésének első csatáját népünk a földeken vívja meg. „Az országból csak két dolog maradt meg: a nép és a föld! — hangsúlyozta a fenti közgyűlésen az igazságügyminiszter. — Ebből a két tényezőből kell a magyar államot talpra állítani."

29 Nem hiányoztak a földreform hívei a kisgazdapártban sem. Hiszen az Ideiglenes Nemzetgyűlés kisgazdapárti képviselői között még jelentős számban voltak olyanok, akik a földreformban közvetlenül érdekelve voltak, s nem egyszer a saját életükben is tapasztalták, hogy felemelkedésüknek, emberi élethez jutásuknak akadálya a nagybirtok. Emlékeztek a sanyarú életmódra, a megalázottságra, amit a nagybirtokosok által irányított jegyző, szolgabíró, a vármegye a paraszt számára juttatott, s önkénytelen is arra a gondolatra kellett jutniok, hogy a nagybirtokrendszert fel kell számolni.

30 A Nemzeti Parasztpártnak a nagybirtok felszámolása és a szegényparasztság földhöz juttatása már a felszabadulás előtt is alapvető programja volt, és a felszabadulás után épp ezzel a programmal nyerték meg — különösen az Alföldön — az agrárproletariátus jelentős tömegeit. így a földreform megteremtésében a kommunisták legszilárdabb szövetségese a nagybirtok ellen a Nemzeti Parasztpárt lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés többi képviselői is egyelőre helyeseltek vagy — hallgattak. 1944 — 45 telén azonban nemcsak a kommunisták, a politikai pártok szólaltak meg a földreform érdekében. A felszabadult föld felé szállt a parasztemberek gondolata is. „A mezőgazdasággal, a földdel dolgozó parasztság szívszorongva várja a földnek a fagytól való felszabadulását — írták a nyíregyházi tanyákról —, hogy megindíthassa a termelő munkát, amely életfontosságú kérdés az egész magyarság szempontjából."

31 A falusiak, a tanyák népe, az uradalmak cselédei a felszabadulás után kezdenek gyűlésezni, vitázni, arról tárgyalnak, hogyan lehetne szétosztani a földet. Egyre erőteljesebb hangot kap e vitákon az a vélemény, hogy a föld azé, aki megműveli, s jogtalanul bírja a földet az, aki nem dolgozza, hanem csak másokkal művelteti.

32 A nép megmozdult, de nem egy nincstelen fejében kísértett 1919 bukásának emléke, a fehér terror embertelensége. „Ugy akarjátok elveretni a feneketeket ti is, mint a múlt kommunistái? — mondogatták egyesek. — De ti nem huszon28 Nyíregyházi Magyar Nép — 1945. febr. 13. 29 U. o. 30 Felszabadulás i. m. - 285. o. 31 Nyíregyházi Magyar Nép - 1945. febr. 13. 32 Az ezeréves jussért — 147. o. — Bp. 1955. 120