A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Gombás András: Az 1850. évi szentmihályi parasztfelkelés

tett de részletesen ki nem mutatott, s elmarasztottak által közösen megtérítendő költség pedig 500 pftnyi általányban állapíttatik meg." „Egyebekben a Megyeitörvényszék ítélete helyben hagyatván a per foganatszerzés végett ugyanahhoz visszaküldetik. Költ" . . 32 A debreceni főtörvényszék ítélete következtében többen kiszabadultak a kallói börtönből. A hozzátartozóknak is némi megnyugvást hozott az első fokon kiszabott büntetéseknek a leszállítása. Nagy megnyugvást jelentett 23 családnak, 23 elitéltnek az ítélet alapján történő azonnali szabadlábra helyezése. Az 1851. évben a község tanácsát ideiglenesen megalakítják. Ezután felszólítják a lakosságot a kierőszakolt kazánokérti büntetéspénzek befizetésére. Megkönnyebülést hoz az, hogy ebben az évben felmentik a községet a sarc — büntetés befizetése alól. Az új elöljáróság meg akarja újítani a régi vitát végre elintéző rendbeszedő pert, illetve a régi és még folyamatban levőt mozgásba hozni. Az 1852. évben a földesúr Pozsonyból a szolgabíró útján tudatja a községgel, hogy „mindazon zselléreknek, kik az 1848-ik évben 18 nap és füstpénz fejében 1 frtot fizettek, vagy szolgáltak, mielőtt az úrbéri rendbeszedési per kedvezően dőlne el az említettek irányában — kinyilatkoztatja, hogy a magas kormánytól, megnyervén azoktól az illető kárpótlást, az 1848-49-iki törvény értelmében úrbéres zselléreknek fogja tekinteni, s egyszersmind minden azok felett fentartott eddigi igényéről végképpen lemond." Ezt a nyilatkozatot az elöljáróság hálásan megköszöni az uraságnak. Az úrbériségben véglegesen döntő császári rendelet az úgynevezett „úrbéri nyíltparancs "-ot 1853. március 2-án adja ki a kormány. Ez az úrbéri viszonyokat megszűntéknek jelenti ki. A megyék területén is úrbéri törvényszék alakult. Megkezdték a tagosítást is. A nyílt parancs bár elhatározza, hogy a volt jobbágyok földbirtokai a volt földesurak birtokaitól megkülönböztessenek s kinek-kinek a maga illetősége kimutatassék, mégis a még 1834ben megindított rendbeszedési per elintézetlensége miatt az elöljáróság csakis 1856-ban hajlandó a barátságos egyességre, amikor is mindkét részrőli kölcsönös megegyezés folytán az egyezkedés eszközlésére Bay Ferenc megyei úrbéri törvényszéki elnököt kérik fel. Miután a zsellérek túlkövetelóssel léptek fel két ízben is, a közvetítés eredménytelen maradt és így a kérdés nem oldódott meg. A rendbeszedő per hosszadalmassága és meddősége miatt a hatvanas évek elején már többen készek voltak a végleges kiegyezés létrehozására. Átlátták ugyanis, hogy ez a végtelen időkig húzódott áldástalan per mind a község lakóinak, mind a volt tulajdonos uraságnak károkat okoz. Hogy az egyezség létrejöhessen, bizottságot alakítanak, hogy a nehéz és káros helyzetet megváltoztassák. Mielőtt a tagosítás munkáját megindították volna, a bizottság, illetve az elöljáróság minden tizedbe egy esküdtet küldött ki. Ezek minden földet használó gazdát megkérdeztek, hogy hajlandók-e lemondani a rendbeszedő per folytatásáról, ha a volt földesúrral kiegyeztek. Általában az volt a válasz, 32 OL. G. 22001. (ad. 22142) 111