A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Bene Zsuzsanna–Katona Imre: A nyíregyházi Jósa András Múzeum késő-habán fajanszai
ken nem érződik a készítők elszigeteltsége, mert tárgyaik szervesen illeszkednek nemcsak az európai, hanem a sokszor helyi színnel, sajátosságokkal rendelkező magyar fazekasiparhoz, noha készítményeik azokétól ekkor még — díszítésbeli hasonlóságuk ellenére is — alapvetően eltérnek. Bár a későhabán kerámia, még a XIX. században is lényeges eltéréseket mutat a magyar és szlovák kerámiától, de egyre több köztük a hasonlóság, sőt az azonosság is. A magyar népies kerámia mindezek ellenére megőrizte kontinuitását az elmúlt évszázadok kerámiáival, s a habán kerámia-művészetből is csak azokat a sajátosságokat vette kölcsön, melyek az alapjául szolgáló ízlésnek, igényeknek megfeleltek. A szlovák kerámia ezzel szemben jobban azonosult, mert ott nagyobb anabaptista tömegek szívódtak fel s így kölcsönhatásuk más feltételek mellett jöhetett létre. A nyíregyházi múzeum késő-habán fajanszain a szlovák népi kerámián kívül erős német hatás is érződik. Ez elsősorban arra mutat, hogy e kerámiák készítéshelye nem Gömör megyében, — ahonnan előkerültek — keresendő, hanem ettől nyugatra eső megyére gondolunk, mert itt laktak a XVIII— XIX. században a legnagyobb tömegben németek. A pozsonyi hatáson kívül Zólyom megye népies kerámiájának hatása is érezhető a szóban forgó tárgyakon. Erre utal a zöld és sárga színek kedvelt és gyakori használata is. Az itt található réz- és antimonbányák adhatták a máz készítéséhez szükséges alapanyagot. E feltételezést azok az adatok is támogatják, amelyeket Nyárády Mihály a Jósa András Múzeum tudományos főmunkatársa bocsátott saját gyűjtéséből a feldolgozók rendelkezésére. E szerint a nyíregyházi Múzeum jelenlegi kerámiáit Kiss Lajos, a neves néprajzkutató gyűjtötte össze 1919-ben. Az 1919/1920-as alispáni jelentésben (261—262. 1.) az alábbiak találhatók a késő habán fajanszokat is felölelő Kozák-féle gyűjteményről: „Kiss Lajos múzeumőr csak helyben gyűjthetett apróbb tárgyakat; sikerült 310 db-ot szereznie. Ennek felét teszi a Kozák István főgimnáziumi rajztanár keramikai gyűjteménye és 31 db. mézeskalács mintafája, mely hogy múzeumunké lett és nem került üzérkedők kezébe, idejekorán megtett intézkedéseim eredményezték." A Kozák féle gyűjteményt is feltüntető 1919. okt. 25-i keltezésű gyűjteménygyarapodási jegyzéken összesen 178 db. tárgyat találhatunk. Köztük van a katalógusunkban is megtalálható Szent Mihály arkangyalt — a hajóscéh patrónusát — ábrázoló két egyfülű fajanszkorsó is. Az egyik korsón (a 107-es sorszámún) stilizált virágkoszorúban Szent Mihály, a glóriás katonaszent lovon ülve hallgatja az előtte esedező koldus panaszait, a másikon — a 108-as sorszámún pedig, mérleggel és lándzsával kezében ábrázolja a patrónusszentet az edénykészítő. Ismeretes, hogy a Szent Mihály-kultusznak különösen a Duna melletti Pozsonyban volt nagyszámú híve a hajós- és halásznép között.. Ezért e két korsó készítéshelyét a Pozsonyhoz közeleső JSTagylévárdon és Szobotistyén, vagy Szentgyörgyön és Modorban kereshetjük. E helyiségekben évszázadokig működtek habán fazekasműhelyek. Nemcsak az edények egymástól eltérő színezése enged azonban arra következtetni, hogy a tárgyak nem mind pozsonymegyeiek, hanem a tárgyakat összegyűjtő Kozák István változatos életútjaból is erre a következtetésre jutunk. Ugyancsak Nyárády Mihály közléséből tudjuk, hogy Kozák István az ev. főgimnázium tanára volt, nyíregyházi működését megelőzően azonban Erdélyben működött, mint tanár. Itt vette a magyar, székely, szász és román bokályokat. Miután később Rimaszombatba került, itt vett hozzájuk magyar, tót és habán edényeket. 63
