A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Baranyai Béláné: A nyírbátori egykori ferenceskonvent középkori textíliái

Összeírásunk kiemelkedő tétele a kazulá-k vagy miseruhák serege. Ezt csak a felszentelt pap, és ő is kizárólag a mise bemutatásakor mint liturgikus felsőruhát viselheti. Formája 1000 körül még harangalakú; zárt köpenyből rövidített scapular-szerű ruhává alakult. Anyaga könnyű keleti selyem, vászon, majd nehéz nyugati damaszt, bársony és brokát. A késő középkortól már nem, mint korábban, az oltár mögött, a hívekkel szemben, hanem nekik háttal fordulva mondták a misét. Ezzel összefügg a kazula díszítése; a XIV. századtól a XVI. századig a kazula hátát rendszerint alakos jelenetekkel gazdagon hímzett kereszt ékesíti, mint a szárnyasoltárok képei egy biblia pauperum a hívek számára. A harmadik fajta ruhadarab a bátori anyagban a pluviale vagy vecsernyei palást. Ezt a félkör alakú köpenyt hordja a pap körmenetek, halotti szertartások és egyéb liturgikus cselekményeknél. Formája az utolsó kilenc évszázad alatt alig változott, de — akár a kazula — mindig nehezebb és nehezebb anyagokból készült. A késő középkorban a palást két elülső szélét és a hátán levő csuklyaszerű pajzsát gyakran gazdag hímzéssel ékesítették. Liturgikus színek. Meg kell említenünk, hogy a késő középkorban kialakult az ún. liturgikus színek fogalma, amelyeknek szimbolikus jelentői sége is van (fehér: Krisztus és Mária, vörös: a vértanúk ünnepeire; lilaszín: az adventi és böjti időre, zöld: pünkösdtől adventig, fekete: a halotti szertartásoknál, a lilaszín helyett eleinte még gyakran a kék színt használták). A Bátorról mentett kazulák között 6 vörös, 2 lila, 3 kék, 3 zöld és 2 fekete darabot találunk. Feltűnik, hogy a fehér szín ezek közül teljesen hiányzik; csak az antipendiumoknál dominál (4 darab). Általában középkori textilösszeírásoknál gyakori a vörösszínű miseruhák nagy száma — ez talán azzal függ össze, hogy akkor mindenhol sokkal nagyobb számban tartották meg a helyi vértanúk ünnepeit, mint a tridenti zsinat után. A textíliák anyagai között szerepel a selyematlasz, az egy- vagy többszínű, esetleg virágmintás (florigero) tiszta selyem (ex holoserico), a damaszt, ez helyenként fémfonallal kevert. Feltűnő, hogy e kor divatos anyaga, a bársony nem szerepel. A textíliák bélése (subductura, suffultura) sok esetben már rossz állapotban van. Egyes díszes darabok gyöngyökkel vannak díszítve. A technikát is jellemzi az összeírás: ,,scutatim textum" pajzsalakú mezőkben szövött anyagot jelenti. A hímzésnél megkülönböztetik: „acupictum"-tűfestós, ,,opere elevato" — domborműves hímzés, „presso opere" — lapos öltésben hímzett.

9 Végül néhány szó az ábrázolt jelenetek ikonográfiájához : Kazula no. 1.: ábrázolása: a spesalitio — a téma inkább az olasz művészetben fordul elő. Görögkeleti ikonográfiát mutat: a 2. számú antipendium: a levétel a keresztfáról ott gyakori téma, a kazulák között: No. 3, 11 és 16 görög szenteket ábrázol. A legtöbb darab inkább az északi (német, francia) ikonográfiát mutatja; ilyen pl. a Jesse fája (Kazula no. 2), a jó halál patrónusai: Szt. Kristóf, Borbála és Mihály (Kazula no. 4), az ún. ,,

Gnadenstuhl" ,J A textíliák anyagait, a hímzés különböző technikáját leíró szövegrésznél Dr. Csernyánszky Mária, e területek kiváló specialistája, tanácsával látott el, araiért neki itt is őszinte köszönetet mondok. 50