A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)

egy időben voltak használatban. A kard futókutya meander díszítése azonos a besztereci kard markolatához. Puszta-Dobos (XLIX. t.). Jármy Elektől. A 13. sz. kúpos tekercshez hasonló, gyűjteményünkben a XLVI. táblán a pappi bronzhalmazlelet 8. sz. alatt van (azonkívül lásd Hampel, XXXV. tábla puczói lelet (Árva) 2., 3. sz.). Eohod (L. t.). A 11. sz. füles köpüs balta hegyével lefelé fordított, háromszögű díszítése erdélyi típus, tőlünk nyugatra alig található. (Lásd balsai VIII. t. 88. sz., gyulaházi XXV. t. 3., 2. sz., orosi LXXI. t. 47. sz., Hampelnél). Rohod (LI—LIII. t.). Az 59 darabból álló halmazlelet tálalási körülményei ismeretlenek, az ajándékozó, Somogyi Rezső kisvárdai gyógyszerész mondása szerint cserépfazékban találták és kisvárdai rézöntőtől vásárolta. A 4. ós 8. sz. sarlók széles pengéje feltűnő. Az 5. sz. öntőcsapja meglátszik. 13. sz. füles köpüs balta kiszélesedő élvége ritkább példányok közé tartozik (Lásd LXII. t. 3. sz., Ecsedi láp; és LXI. t. 4. sz., Túra). A 10. sz. köpüs véső is ritkaságok közé tartozik, leleteink közül csak a taktakenézi LVII. t., 13. sz.; Máriapócs LXX. t. 33. sz. Érdemes megemlíteni, hogy e tábla tanúsága szerint a köpüs vésők, a szárnyas, köpüs és harci csákányokkal egykorúak. Az LIII. t. 32. sz. sodrott torquesek megcáfolják a németek által felállított azon nézetet, hogy jellegzetes szláv típusnak tekintendők lennének. Rohod (LIV—LVI. t.). Báró Podmaniczky Géza és neje, gróf Degenfeld Berta ajándéka. Közvetlen a község mellett délkeletre, akácfatuskó ásása alkalmával találtatott. A Rohodon talált bronz bográcsban is, mint a kántorjánosi és nyírlugosi fazékban, csupán bronz tárgyak találtattak, melyeknek társait a hallstatti leletekben nélkülözzük. A mieinkhez hasonló bronzedények közül csupán a tőlünk nyugatra pár száz kilométer távolságra eső Somlyóhegyen leltek egy bronzbográcsot, melyet Sümegen a Darnay múzeuma őriz. A sümeghi edény nem tőlünk, hanem Hallstattból származhatott oda, mert tőlünk odáig terjedő vonalon hasonló edényeket eddig még nem találtak, míg keletre és északkeletre számos példányt ismerünk, melyek a nyíriekkel egy kultúrára vallanak (Erd. Bardócz a bécsi múzeumban Unici Bukovini, Csíkszent.). A hallstattitól különálló, a hallstatti edényeknek és talán még egy-két tárgynak azonossága vagy hasonlósága csupán azt bizonyítja, hogy e tárgyak egy ősforrásból származnak és már északra és északnyugatra való felhatolásukkor használatban voltak, de Hallstattban már a vasnak is ismeretéhez jutottak. Míg nálunk a tiszta bronzkultúra tovább fejlődött, mert különben az edényekkel a vasnak mint szúró-vágó eszközökre alkalmas fémnek ismerete, hozzánk is eljutott volna. A két végpont tehát egymást kölcsönösen nem befolyásolhatta. Ezen ismertetésnek fő célja kinyomozni azt az utat, mely ezen közös ősforráshoz vezet. Számos, eddig 34, bronzleleteink egyes tárgyainak különbözősége, valamint az egyes halmazleletek hasonlósága, azoknak ugyanegy időben való használatára vallanak, tehát a mi bronzkorszakunkat periódusokra osztani nem lehet, mint az Közép-Európában indokoltnak látszik. Azon esetleges ellenvetés sem állhat meg, hogy az edényekben régebben használt tárgyakat vegyítettek volna az elrejtéskor használt bronztárgyak közé. Ez csak abban az esetben volna jogosult, ha csupán egy-két halmaz24