A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9

Meg sem várva a választ július 28-án újabb, kiegészítő levelet írt: „Mélyen tisztelt Uram! Egy kis hiba van a kréta körül, mert én nem azt akartam mondani, hogy a t. füredi, határozottan őslény csontból készült műeszköznek párját bírom, hanem, hogy az állítólag Ferenczy Elek főszolgabírónál lévőt megszerzem. Ferenczy állítja, hogy a kérdéses tárgyat magával akarta ugyan vinni Füredről, de aztán mégis csak az ottani múzeumnak hagyta azt. Azon csontműeszköz nincs csiszolva, hanem kapucinus vagy halvány csokoládé színű, fényes, de nem csiszolt, mint az őslény csontok többnyire lenni szoktak. Hampel azt írja nekem Lovránából, hogy a miskolczi szakóczáknak palaeolyth korát azért vonták kétségbe, mert akkor lettek közölve, mielőtt még szakgeologok nyilatkoztak volna a réteg koráról.

18 Becses soraiból azt veszem ki, hogy a Tariczky-féle eszközről tudomással tetszett birni, de saját szemeivel talán nem látta; legalább Tariczky úr nekem erről nem beszélt, pedig Herman Ottót nem könnyen lehet elfelejteni. Érdemes volna egy geológus társaságában Füredre lerándulni. Lógókomának én is elmennék, ha a kirándulás rendes Szerda vagy Szombati rendelő napomal nem kollidálna. Tisztelettel kérem elhatározásáról engemet egy levelezőlapon alkalmilag értesíteni. Családomnak szíves üdvözletét küldve maradok igaz tisztelő híve Jósa András" A két levélre Herman Ottó 1897. július 31-én válaszolt:

19 „Igen tisztelt Doktorom! Első levelét a rajzzal együtt Bogláron kaptam meg, ahova „üdülés" végett vonultam vissza, a minek az a jelentése, hogy naponként 10 oldal jelentést kellett írnom. Ezért nem feleltem eddig. Ma feljöttem 48 órára, hogy a jelentést Matlekovicsnak átadjam és egyet-mást igazítsak s minthogy pár percem van, «zt ime rövid válaszadásra fordítom. En a tiszafüredi csontot láttam, de nem vizsgáltam; mert ilyen tárgyat, csontot összehasonlítás nélkül helyesen megítélni nem is lehet. Reám is, színe szerint, ősi eredetinek a benyomását tette, nincsen „csiszolva", a mi alatt artefactumot szokás érteni, hanem fényes — simára van körül-körül koptatva, mint a kecze csontok az iszaptól. Hogy borda volna, nem gondolom; hogy mi? azt csak igen gondos osteológiai összehasonlítás útján lehetne és kellene is eldönteni, mert hiszen fontos kérdésről: a palaeolith kor jelenlétéről van szó. 18

1. Jósa, Cikkei 74. 19 A levél (745) másolatának közlésre átengedéséért Csallány Dezsőnek tartozom köszönettel. 13