A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9

tévesen. Azt hiszem, ez nem fontos a műtárgy viszonylagos korának meghatározására. Hogy ezen műeszköz őslény csontból készült, súlya, színe is bizonyítja, még akkor is, ha egyéb őslény csontokkal együtt nem találtatott volna. Becses válaszában nélkülözöm a reflexiót azon kérdésem, illetőleg, kérésemre, hogy váljon tudomása szerint hazánkban akadtak-e eddig őslénycsontból készült műeszközökre, azon palaeolith korszakból származó eszközökre, melyeket Miskolczon felfedezett. Széli Farkas barátomnál látott tárgy szemlélésénél, nem az ajándékozó ügyvédnek, hanem a leletet tudományos szempontból méltányoló Herman Ottónak neve maradt emlékemben. Kérem ezt mentségül elfogadni, ha azt írtam, hogy ő azt Herman Ottótól kapta. A csontkorcsolyákra vonatkozólag két ilyen eszközről teszek jelentést, melynek egyike a szabolcsmegyei, másik a kassai múzeumban van. A szabolcsi, mely keresztben ketté van törve, de alsó lapja olyan fényes, mint ha ma polírozták volna, az ajaki (Kisvárda mellett) laposról került, ahol mb. Rómer Flórissal egy őstemetőben, mintegy 8 sírt bontottam fel és amely ásatásnak eredményéről Rómer Flóris az Arch. Értesítőnek

17 I. v. II. évfolyamában számolt be, és mely sírokban a csontvázak bal oldalukon, bal kezüket fejük alá hajtva összekuporodott helyzetben feküdtek — mint a Wosinszky Mór által feltárt lengyeli őstemetőben. Minden csontváznak szája előtt öt-hat apró cserép edény volt elhelyezve, melyek között korongon készültek is akadtak — ez nyilvánvaló tévedés —, de olyan rosszul voltak égetve, hogy zsebkéssel a legnagyobb gonddal faragva, csak kettőt voltam képes Rómer Flóris jelenlétében kiemelni, amelyeket ő magával vitt. Meg kell jegyeznem, hogy a csontkorcsolya nem a sírok egyikéből került, hanem a síroknak közvetlen szomszédságából, és ezen rétegnek megfelelő mélységből. Ugyaninnen kerültek Rómer állítása szerint a nemzeti múzeumba az első authenticus magyarországi kova kések, és a mi szerény muzeumunkba az első kőbalták. A temető, melyben még több csontvázra lehetne találni — ha az erre kívánatos összeget a Manlicher puska el nem nyelné — egy nagy terjedelmű, most már lecsapolt rét mellett fekszik, és ezen körülménynek — a dús humussav tartalomnak — tulajdonítom, hogy a csontok úgy színre, valamint súlyra is az őselefántcsonthoz hasonlítanak, míg a homokos területen a honfoglaláskori csontok is csaknem teljesen el vannak porladva. A másik (kassai múzeumban őrzött) csontkorcsolyát, mely az ajakihoz teljesen hasonló, de ketté törve nincs, mintegy 20 óv előtt Gibárt alatt, egy km távolságban a Hernádnak terra mare-szerű part omlásában találtam, és Óváry Lipót barátomnak adtam át a kassai muzeúm számára. Szíves válaszát kérve maradok igaz tisztelő barátja Jósa András" 17 Rómer F., Két Szabolcsmegyei őstemető és egyéb régészeti leletek. Areh. Ért. lif. III. 175—180. 217—226.