A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Erdész Sándor: A „sárga kígyó” ballada Nyírbátorból

— Óh kedves gyermekem! Mibül csinálod ebbe a palotába — azt mondja — ezt a nagy lakodalmat? — Óh, kedves idesapám! Magok nem váltottak meg engemet a haláltul, hanem megváltott engemet — azt mondj cl cLZ ismeretlen (na, hogy mondjam mán?), akivel nem vótam megismerkedve még legjobbadán, hanem — azt mondja -— a szeretőm, az váltott meg, hát azért most mindenféle vagyok! — Hát milyen vagy, fijam? — Hát gyöjjenek, oiizzík meg! Mikor megnízték, látták, hogy a sarok félig arannyal. — Na kedves gyermekem! Hát ezt nem gondoltuk, hogy ez van a nyakadba ! — Na apám, ha nem gondolták, hogy ez van a nyakamba, hanem amék úton jöttetek, azon menjetek el! Miit azír, mert itt az én feleségem váltott meg engemet a haláltul és azé most mindenféle vagyon! Az apjok lehunyott szemmel, ledúrt kalappal befogtak, mert a fija nem fogadta meg. Mer vótak mán ott pincérek, meg minden, megmondta, hogy senkit ne fogadjanak, az udvarrul meg zavarják üköt, minden. Kizavarták üköt. Az apjáék hazamentek, ezek boldogul éltek. És a mai napig iélnek, ha meg nem haltak." * Erich Pohl behatóan foglalkozott azzal a balladatípussal, amelyhez Pataki Géza balladája is szorosan kapcsolódik.

1 A szláv és román balladacsoport keretében sajátos magyar balladáknak tartja a „sárga kígyó" típus változatait, melynek közös tartalma a következő: Egy legény vagy leány fekszik a bokorban, s egy kígyó a kebelébe mászik. Szalad az apjához, anyjához, testvéreihez, de egyik sem hajlandó a kezét feláldozni. A szerető azonban nem riad el a kígyótól. — E. Pohl — a magyar altípusra vonatkozó — jellemzése tökéletesen illik a Pataki Géza által előadott balladára is. Meg kell említeni, hogy a „sárga kígyó" balladatípus kétféle variánsa ismeretes. Az egyikben a szeretet próbájáról van szó, vagyis arról, hogy a balladahős a hozzátartozóit sorra próbára teszi; a kígyóról csak azért beszél, hogy megtudja: ki milyen hűséggel van iránta? Kodály Zoltán egy Nyitra megyei ballada közlésénél írja: ,,Az énekes még hozzátette magyarázatul, hogy nem is kígyó volt az énekes kebelében, hanem egy csomó talált aranypénz, a rokonait csak próbára akarta tenni."

2 Több hasonló magyar balladát ismerünk. A másik változatcsoportban nem fiktív, hanem valódi kígyóról van szó, melyben a kígyó kinóősé változása a balladahősnek is meglepetést okoz. A magyar balladaváltozatokon belül az utóbbi csoporthoz tartozik Pataki Géza balladája, ezt a csoportot kell eredetibbnek tartanunk. Pohl rámutat arra, hogy a magyar balladákban a kígyó gyakran arany- vagy ezüstpónzzé változik.

3 A „sárga kígyó" (áspis kígyó) fentebb említett két változatcsoportja 1 Erich Pohl, Die deutsche Volksballade von der Losgekauften. Helsinki, 1934. FFC 106. 292—294. 2 Ethnographia XVIII (1907). 112. 3

E. Pohl i. m. 293. 117