A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Erdész Sándor: A „sárga kígyó” ballada Nyírbátorból

A „SÁRGA KÍGYÓ" BALLADA NYÍRBÁTORBÓL Egy gyújtőutam alkalmával, 1962 decemberében hosszabb időt töltöttem Nyírbátorban, ahol alkalmam volt az Újtelep (Cigánytelep) mesemondóinak hagyományanyagát hangszalagon megörökíteni. A legjobb adatközlőnek Pataki Géza 49 éves vályogvető sármunkás mutatkozott, aki 33 népmesét, mondát és 6 népballadát mondott, illetve énekelt hangszalagra. Már a gyűjtés első napjaiban mind nekem, mind barátomnak, Szalontai Barnabás múzeumigazgatónak feltűnt, hogy a nyírbátori cigánylakosság hagyományaiban egy ősibb rétegű, kifejezetten magyar mese- és balladaanyag húzódik meg. Ennek bizonyítására ez alkalommal mindössze egy balladát szeretnék bemutatni, ugyanakkor kísérletet teszek a nyírbátori hagyományanyag szívós továbbélése okainak felderítésére. A Pataki Géza által előadott ballada — a változatoktól eltérőleg — prózai részekkel erősen bővített történetté kerekül. Az adatközlő ,,Vót egy iszonyat gazdag ember" címet adta a balladának, melyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlök: „Hát eccer vót, hun nem vót, a hetetlen hét ország ellent, az Óperenciás tengereken is túl, hegyeken, vőgyökön, sűrű ballangokon túl, vót egy iszonyat gazda ember. Annak a gazda embernek vót három fija és vót egy lej anya. De az egyik lejánya az mán férjhement. Itt meg a három fijú, ez magába maradt. Á legkisebbiket tartották legbolondabbnak. De ezek, mind a kettő, mán a két viénebbik bátyja a kis öccsinek, ez mind Hótiháti pusztán tartott szeretőt. De viszonba, amit ezek nem tudtak, a kicsi is ott tartott szeretőt. Majd eccer következett egy vasárnap, hogy mennek Hétiháti pusztára, úgy jánnézőbe, meg a szeretőjükhe. Azt mondja az öccsi: — Óh, kedves báttya, tik mentek, hagy menjek én is! — Óh, huva gyössz te énutánam? — azt mpndja. — Le ne szégyeníts bennünket! — azt mondja. — Eridj a frászkarikába! Itt a kis úr elhallgatott, nem szólt semmit. Egy hordó bort fellökött a két bátyja a szekérre, mer gazdag emberek vótak. Itt meg szíp takarosan ezek közzé vágtak a lúnak. De ész vitelt nem vett a két bátyja, hogy ez is felpironkódzott a soroglyába, az öccsök. Mer annak is ott vót a szeretője, a Hétiháti pusztán! Majd félútba hátraníznek: — Hó, itt van ez is! Fogják, mindján ostorral minden, leverték a kis fijúcskát. — Mars haza a nyavalyába, meg minden, a lovak közé, jószág közé takarodj! Na, a kis fijú bánatjába nem tudott menni, leült egy csipkebokor állá. Hát ott úgy elbámészkodott, hogy ott elgunnyadt, hogy ott elaludt a kis fijú. Hát ott meg egy arán sasi kígyó belebújt a kelebibe a kis fijúnak. Ez a 8 A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve VI-VII. 113