A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Csallány Géza: Egy szatmári sváb népmonda
2. A másik egy mese, amelynek egészét lehetetlen az idők távlatából rekonstruálni, de annyi bizonyos, hogy egy jó lányt sóbálvánnyá változtattak ; egy gonosz lény (aki csak esetleg a mondai hatás következtében lett nagy úr, talán a ,Bátori leánya' monda hatása érződik rajta) 25 kínozta pincében vagy várpincében. Ebbe a városba jött egy katona, akinek elmesélték, hogy van itt egy elátkozott lány, ő megmenthetné, de csak akkor töri meg a gonosz tündérek hatalmát, ha három próbán sikerrel túljut. Két próbát sikerrel teljesít a hős, nem veszi tudomásul a szellemek érkezését ós cseleit, harmadszorra azonban, mikor szülei képében jelennek meg nála, elveszti fejét, meglakol s a már csaknem egész testében élő lány újra sóbálvánnyá változik. A tragikus végre mondhatnánk, hogy meséinknek ez nem sajátja. Valóban igaz, de nem mondhatjuk el ugyanezt a német folklór-anyagról, ahol nem megy ritkaságszámba a pesszimista befejezés. Különösen valószerűnek hangzik állításom, ha arra gondolunk, hogy a babona át meg átszövi a mesék anyagát. A német hiedelem pedig a szellemekkel való beszélgetést, kontaktust halálos veszedelemnek tekinti. 26 Tehát az ilyen kapcsolat nem végződhet jól még a mesében sem (itt most nem gondolok olyan szellemekre, mint pl. a koboldok és segítő, dolgozó szellemek). A Volt egy Rákóczi pince arra vall, hogy a sváb nyelvű történet meserésze valahonnan Württemberg 27 vidékéről került el Szatmárba. De hatással voltak rá a sváb elemektől hemzsegő babonás történetek is. 28 Mi az tehát, ami a mondából, illetve a meséből megmaradt? Szinte csak az, ami közös, vagy hasonló volt. Csak a nagy hasonlóság következtében állhatott elő az a helyzet — amelynek létrejöttéhez azonban hozzájárult, hogy a svábság, amely nem sokkal a Rákóczi-féle szabadságharc bukása után érkezett Károlyi birtokaira, nem őrizhetett eleven élményanyagot a nagy fejedelemről — amely elősegítette egy Rákóczi-monda továbbélését (legalábbis bizonyos elemeinek továbbélését). A szatmári svábság hallott viszont a környező magyarságtól olyan mondákat, melyek hasonlítottak a magukkal hozott mesekincs valamelyikére (esetleg babonás történetek valamelyikére is), így azokat beépítették saját folklórjukba. A Volt egy Rákóczi pinóe megőrizte a monda óimét. A lány árulása és az elátkozás motívuma kikopott, megmaradt — mert egybeesett a mesével — a hármas próbatétel és sikertelen kimenetele. Még valami átmentődött a mondai műfajból: a hangulat (ez a hangulat történetünk műfaji hovatartozandósága szempontjából döntő fontosságú), mely a mondákon belül is főleg a hiedelemmondák jellemző sajátja. Csallány Géza23 SzilágyiS., Báthori Gábor fejedelem. Pest, 1867. 240. lap: „Nejét megveté és minden törvény nélkül nem különben mint rabot, hol egyik, hol másik várában tartá és keseregtetó". 26 A vállajiak szellemekhez fűződő kapcsolatát szakdolgozatomban dolgoztam fel: Der Umgang mit übernatürlichen Wesen im schwäbischen Dorf Vállaj. Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Germanisztikai és Néprajzi Intézete, 1965. 27 Vonház I., A szatmármegyei német telepítés. Pécs, 1931. 25—34. 28 Lásd 26 . j. 111
