A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Gombás András: Bűn és bűnhődés a régi Szentmihályon

taltatván Kulcsár György; a' feleségétől is vádoltatván, hogy részeg korába a

; feleségét 's Háza népét üldözi káromolva, melly bé bizonyíttátott; hasonlóképpen meg feddetett. Ekkor öszve békéltettük őket. Kulcsár fogadta a józan életet, a felesége pedig az engedelmességet; és ezzel botsátottuk el, minthogy már most harmadikszor voltak ily causába, hogy a'melyik a' békességet fel bontja, 's fogadását nemteljesíti az a' deresbe meg páltzáztatik."

58 3. ,,1774. Sajti Mártont is bé adta a' felesége a' részegeskedésért, és a' tselédjével való háborúságáért; melyért, minthogy világos volt a' dolog 's nem első tselekedete; egy Éjtzaka a' fogházban hált és más nap reggel józan korába meg feddetett és illy válaszszal botsáttatott, hogy ha többet részegeskedik 's háborog, meg tsapattatik. Fogatta hogy józan életet él."

59 KÁROMKODÁS Kétségtelen, hogy a részeg ember gátlástalan és mosdatlan szájú is. Megállapítható azonban az is, hogy népünk józan állapotában is rendkívül sokat káromkodik okkal és ok nélkül egyaránt. Ilyen vonatkozásban szinte élenjáró Európa népei között. Olyan népbetegség ez, amelynek a leküzdéséhez talán egy évszázad is kevés volna. Mind a művelődésnek, mind a nevelésnek következetesebb irányítása és szakadatlan küzdelme lehet csak eredményes ennek a népbetegségnek a leküzdésében. Az ellene folytatott harcban szükség van az államhatalom megfelelő igazgatási és igazságszolgáltatási szerveinek a közreműködésére is, mert a nép nevelésében nem nélkülözhető a kulturáltabb életben sem a józan és meggondolt megtorlás. A káromkodás elleni küzdelem sok évszázada tart. Szatmár vármegye 3.677. dec. 6-án kiadott „Sentencia"-jában találjuk: „2. Az egeket s angyalokat irtóztató és Isten ellen való már mindenektől, nagyoktól s kicsinyektől, férfiaktól s asszonyoktól szokásba ment káromkodó szitkokat: attával, teremtettével, parancsoltával s egyéb iszonyúságokkal a teremtő Istent szemtől szemben való szidalmazásokat most újonnann a nemes vármegye tilalmaztatja, úgy hogy valakitől meghallják, akár paraszt, akár nemes embertől: elsőben fa lóra ültetik és ott egy vagy fél napot penitentziáztatván kell lenni; ha másodszor ugyanattól meghallják, a pellengérben meg veszőztetik; ha harmadszor is azont követi, kővel agyon veretik vagy feje vétetik. Aki mástól meghallja e káromkodásokat, vagy a bíráknak, vagy akiknek illik, megmondja; aki pedig eltitkolja, hasonló büntetése lészen".

60 II. Rákóczi Ferenc 1704. április 14-én „Táborban" kelt rendeletéből: ,, . . . publicaltassék, hogy mind hadaink, mind egyéb rendben lévő híveink, mind isteni káromlástól, Istent és embereket irtóztató éktelen szitkoktól s átkozódástúl supersedeálljanak (kíméljék magukat): ha kik penig továbbis csakugyan előbbeni vétkes és káromkodó magok viselésének ezen Parancsolatunk meg vetésével véget vetni nem akarnának, hanem 58 Ugyanott. 59 Ref. egyh. prot. 1772. 266. 1. ,i0 Sárospataki Füzetek 1859. II. évf. 782—785. 1. -96